crux (lat.): →kereszt. - 1. az ókorban a rómaiaknál kivégző eszköz, bitófa, melyen rabszolgákat, útonállókat, kalózokat, lázadókat és felségsértőket küldtek a halálba ibis ad crucem ítélettel. Eredetileg hegyes karó, melyre az áldozatot ráhúzták. Később K-i hatásra keresztgerendával bővítették. A rákötözött v. rászegezett elítélt éhen halt v. a vadállatok prédája lett. →keresztrefeszítés - 2. átvitt értelemben a fáradozások és a →szenvedés lelki terhe. - 3. csillagkép a déli égbolton a Tejútban, a Kentaur közelében (a Kentaur lábainak is mondták). Négy fényesebb csillaga a →kereszt szárainak végét képezi. **

Pecz I:495.