Csobánka, Pest m.: 1. plébánia a székesfehérvári egyhm. budai felső esp. ker-ében, 1993. V. 31-től az esztergom-bpi főegyhm-ben. Ter-én a kk-ban 1222: Shubanca, 1248: Kande, 1299: Buran (Boron), 1353: Fedemus, 1465: Geranch (Garanch) falvakat említik. Boron első tp-át 1299 e. Szt Márton  tit-ra szent., Garanchnak is volt tp-a. - 1526 u. a törökök e falvakat elpusztították. - 1695-96: 20 szerb család telepedett le a Boron, ~ és szerbül Csobanacz néven említett községben. Később ném-ek és szl-ok is jöttek. - 1698: Borosjenő, 1770: Pomáz filiája, de 1703-tól Vörösváron anyakönyveztek ~i ném-eket. 1808: pléb. - 1739: a pestis idején 122 ném. és szl. r.k. család kpnát kezdett építeni, de a szerbek Ábrahám pópa vez-vel rájuk támadtak, s csak fegyverrel lehetett őket eltávolítani. 1763: a zömében ném. 466 hívő (75 család) fölépítette a Szt Anna tp-ot. A mai tp. 1833-56: épült. Harangjait 1897: 53 cm átm. Thury János és fia, 1933: 74,5, 1934: 105 cm átm. Szlezák László öntötte. Anyakönyvei 1808-tól. Anyanyelve 1840: ném.; 1910: ném., szerb, szl., m.; 1940: ném., m., szl., horvát. - Plébánosai: Medveczki József, 1810: Stintzl József, 1811: Zvanya Károly, 1822: Sztankovits Ignác, 1832: Gyurtsek József, 1857: Vrchovina Márton, 1858: Sztrencsik N., 1859: Klinkó Adrián, Szombathy Ferenc, 1864: Fogt Alajos, 1872: Dutke József, 1875: Magyar Gyula, 1876: Pregler Miklós, 1909: Pillmann Alfonz, 1939: Cserthő Jakab Gábor, 1940: Csomó Sándor, 1941: Makai Lajos, 1949: Kapcsándi Zsigmond Imre, 1984: Geiger Jakab, 1995: Spáczay Zoltán. - Kegyura 1808: a Wattay család. - Lakói 1817: 547 r.k., 430 g.kel. (a szerb tp. 1746: épült), össz. 977; 1840: 1005 r.k., 550 g.kel., 1 ref., 31 izr., össz. 1587; 1910: 1512 r.k., 241 g.kel., 2 ev., 4 ref., 10 izr., össz. 1769; 1944/45: →malenkij robotra hurcoltak 13 ffit, 3 nőt; 1948: 1320 r.k., össz. 1574; 1983: 1300 r.k., össz. 1877; 1990: össz. 1827; 1997: 1400 r.k., össz. 2000. - 2. Szűz Mária-búcsújáró hely. Eredetileg az ort. szerbek búcsújáró helye, a kat. kultusz későbbi, ném. eredetű. Erre mutatnak ma is élő ném. nevei: Maria-Bründl bei Csobanka; Bründel-Kapelle bei Cs. A ném-ek búcsújárásába fokozatosan kapcsolódtak be a környék m. és szl. lakói. - Legendája szerint 1842: a Pilis erdőségében nyáját legeltető pásztornak egy forrástól vizenyős helyen megjelent a Szűzanya, karján a kis Jézussal. A látomás után a falubeliek ittak a forrásból, megmosdottak benne, és csodás gyógyulások történtek. Másik legenda szerint a favágók kivágtak egy fát, melyen Mária képe függött, s a fa vérezni kezdett. Ennek hatására indult a búcsújárás. A forrásnak azonban már a 19. sz. elején, a jelenés előtt is gyógyító híre volt, Lázkutacska, Fieberbründl volt a neve, később Máriakútnak, Szentkútnak nevezték. A búcsújárók a forrásból isznak, vizében fájó tagjaikat, főleg a szemüket megmossák. Ezután a környező fákra, bokrokra kötéseket, vászondarabokat tesznek, jelezvén az elért v. kívánt gyógyulást. 1844-45: egy budai és egy pesti asszony kpnát építtetett a forrás fölé, melyet Sarlós Boldogassz. ünnepén szteltek föl. A nyitott forrást később zárható ajtóval óvták. Föléje 1913: az óbudai dohánygyári munkásnők lourdes-i barlangot építtettek, melyben sok I. vh-s hálatábla van. 1936: új kpna épült. A kegykép a →Mariahilf-kép másolata. A forrás fölött áll a szerbek keresztje, akik Szt Illés napján (VIII. 2.) az egész környékről zarándokoltak ide. A kereszt előtt állítottak oltárt, mise után papjuk megsztelte a forrást, s annak vizével hintette meg a népet. Ho.L.-B.G.

1. MEN:108. - SZJÉ 1977:212. - Patay 1982. - Walper Franz: ~ . St. Pölten, 1986.- 2. Turisták lapja 1891:158. (Hermann Antal: A ~i Sztkút mondája) - Pillmann Adolf: A ~i Mária-kutacska kegyhely rövid tört. Székesfehérvár, 1933. - Bonomi, Eugen: Die Wallfahrtsort Csobanka. Bp., 1941. - Berecz 1986:44. - Szenthelyi 1988:46. - Tari 2000:53. - Sasvári 2002:80.