bíboros, kardinális (lat. cardinalis): pápaválasztói joggal és a pápa segítésével (egyéni és testületi tanácsadással és egyházkormányzati támogatással) együtt járó →méltóság. - Cardinalisnak nevezték a 8. sz-tól a szegyh-ak klerikusait. Ezért nevezik a ~okat még ma is a hiv. latin címükön: Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalis, S.R.E. Card. (a Római Szt Egyh. kardinálisa). A mai ~i intézmény a Római Egyház(megye) klérusának jelentős csop-jaiból alakult ki. A város 7 részében működő →diákonusok, a 6 udvari diákonus, a főbb tp-ok élén álló 25 presbiter (áldozópap), főként pedig a 7 Róma környéki (suburbicarius) egyhm. pp-ei a p. mellett a tanácsadó testület (→bíborosi kollégium) szerepét töltötték be. 1179-től ők lettek a p. kizárólagos választói. Így érthető, hogy a 12. sz-ig a ~ok Rómában és környékén élő klerikusok voltak. Attól kezdve kaptak kinevezést a róm. címekre távolabb élők is. A címül kapott Róma környéki egyhm-ben v. róm. tp-ban, melyet ugyan a ~ok „birtokba vesznek”, nem illeti meg őket semmilyen kormányzati hatalom: nem avatkozhatnak bele ott sem a vagyonkezelésbe, sem a fegyelembe, sem a tp. szolgálatba. De buzdítja őket a jog, hogy tanácsukkal, gondoskodásukkal (adományok) segítsék ezeket a tp-okat, ill. egyh-akat (357.k. 1.§; vö. Suburbicariis Sedibus m.p., 1962. IV. 11: AAS 54, 1962, 253-256). - Egyszerre két címe is van a ~i testület dékánjának. Ő ugyanis magánál a jognál fogva az ostiai egyhm. címével rendelkezik, de korábbi ~i címét is megtartja (350.k. 4.§). - XXIII. János 1962: elrendelte, hogy a ~ köteles pp-ké szenteltetni magát, ha kinevezése pillanatában még nem lenne pp. (351.k. 1.§). E kötelezettség alól természetesen p. fölmentés lehetséges. II. János Pál p-sága idején került is sor erre. - A ~t a p. szabadon nevezi ki (351.k. 1.§). Az a tény, hogy bizonyos egyhm-k - többnyire érs. rangú - mpp-e hosszú ideje mindig ~i kinevezést kap, még nem kötelezi a p-t, hogy az illető egyhm. főpásztorát a jövőben is a ~ok sorába emelje. Az ilyen ppségeket egyébként ~i székeknek szokták nevezni. A p. szabad a kinevezés terén, ám a Codex fölsorol bizonyos alkalmassági föltételeket, melyeknek hiánya a kinevezés érvényességét (vö. 10.k.) nem érinti. Ezek: 1. a jelöltnek már legalább áldozópapnak kell lennie; 2. nem egyszerűen kifogástalannak v. megfelelőnek, hanem magasan kiemelkedőnek kell lennie a kat. tanítás, az erkölcs, a vallásosság és az ügyintézésben való okosság terén (351.k. 1.§). A ~i tisztséget ki-ki a ~i testület előtt kihirdetett p. határozattal nyeri el. A törv-ben megszabott kötelességek és jogok az új ~t a kihirdetés pillanatától illetik (351.k. 2.§). Erre a kihirdetésre a titkos →konzisztóriumon kerül sor. - Előfordul, hogy valakinek a kinevezését a p. a konzisztóriumon bejelenti, de az új ~ nevét nem közli, hanem „keblében” (in pectore) megőrzi. Az ilyen in pectore kinevezés jogi hatásai igen mérsékeltek. Amíg az érintett nevét a p. nyilvánosságra nem hozza, az illető nem rendelkezik a ~i kötelességekkel és jogokkal. Ám ha később nevét hivatalosan nyilvánosságra hozzák, a ~i testület rangsorában azt a helyet foglalja el, mely a kinevezés név nélküli bejelentésétől számítva megilleti (351.k. 3.§). - A ~ok a p-t egyénileg is hivatottak segíteni az egész egyh. mindennapi ügyeinek ter-én (349.k.), így bizonyos meghatározott tisztségekben is. Ilyenek pl. a róm. kúria egyes feladatkörei: a →bíboros államtitkár, a kúria közp. hatóságainak vezetői és tagjai, de ilyen tisztség a →pápai oldalköveté is. - A ~ok számát V. Sixtus p. 1586: hetvenben szabta meg (6 püspök, 50 presbiter, 14 diákonus ~). E számot XXIII. János pápa lépte túl, majd VI. Pál 1973: 120-ra emelte a 80 éven aluli ~ok számának határát. E szám azóta is változik. A testületen belül lehetséges az optálás. - A ~ok kötelességei és jogai. A ~ok kötelesek a p-val serényen együttműködni (356.k.). Kötelesek Rómában lakni, ha a kúriában valamilyen hivatalt töltenek be és nem mpp-ök (356.k.), sőt a ~i testület dékánja és aldékánja akkor is köteles erre, ha a kúriában nincs hivatala (352.k. 4.§). A mpp. minőségben működő ~ok is kötelesek Rómába menni, valahányszor a p. összehívja őket (356.k.). Azok a ~ok, akik a →római kúria v. Vatikán állam valamely hatóságának v. más állandó intézményének élén állnak, 75. életévük betöltésekor kötelesek benyújtani hivatalukról való lemondásukat a p-nak (354.k.). Amikor pedig 80. életévüket betöltik, automatikusan elvesztik p-választói és a →konklávéba való belépési jogukat, továbbá a kúria és a Vatikánvárosi Állam közp. hatóságaiban való tagságukat (nem csupán vezetői tisztségüket!). - Akit ~i méltóságra emeltek, köteles hitvallást tenni (833.k. 2). A ~ok jogai közül a CIC külön említi, hogy ha Rómán és a saját egyhm-jükön kívül tartózkodnak, a személyükre vonatkozó dolgokban ki vannak véve a tartózkodási helyük szerinti mpp. kormányzati hatalma alól (357.k. 2.§). Magánál a jognál fogva mindenütt a világon gyóntatási fölhatalmazásuk van, melynek gyakorlását a mpp. meg sem tilthatja (967.k. 1.§). Ügyeikben csak a p. ítélkezhet (1405.k. 1.§ 2), s ha egyh. ügyben tanúskodnak, ők választhatják meg kihallgatásuk helyét (1558.k. 2.§). A ~ok saját tp-ukban temetkezhetnek (1242.k.). Az Apostoli Szék megüresedésekor pedig csakis arra van hatalmuk az egyh-ban, amire a megfelelő külön törv. följogosítja őket (359.k.). A ~ok tiszteletbeli jogai közé tartozik a sajátos öltözék (pl. vörös birétum, vörös reverenda, öv, mocétum stb.) viselése, a cím, a főpapi jelvények és a címer használata. Címerüket címtp-uk homlokzatán kifüggeszthetik (AAS 61, 1969, 334-340).

- Ikgr. A ~t sajátos bíbor színű ruhában, karingben, →cappa magnával, rendszerint leeresztett, fehér prémmel szegett kapucnival és →bíborosi kalappal ábrázolják. - A ~ címerében címerfödél a ~i kalap, melynek 2 oldalán piros zsinóron 15-15 (1+2+3+4+5) bojt függ. A kalap és a pajzstető között a pajzs mögé állított kereszt van: kettős, ha érs-ből, egyes, ha pp-ből kreálták tulajdonosát. 1644. XII. 19: X. Ince elrendelte, hogy a ~ok pecsétjeikről és jelvényeikről távolítsák el a koronát és minden világi méltóságjelet, kivéve azokat, melyeket családi címerükben is viselnének. - Mo-i ~ok: 1252. III. 25: Báncsa István, 1378. IX. 18: Demeter esztergomi érs-ek, 1384. XII. 17: Alsáni Bálint pécsi pp., 1408. V. 9: Dominis János OP raguzai érs., 1439. XII. 12.18: Szécsi Dénes egri pp., 1467. IX. 18: Várdai István kalocsai érs., 1477. XII. 10: Rangoni Gábor egri pp., 1493. IX. 20: Estei Hippolit, 1500. IX. 20: Bakócz Tamás esztergomi érs-ek, 1567: Delfini Zakariás fárói pp., 1573. VI. 5: Verancsics Antal esztergomi érs., 1584. VII. 23: Báthori András, 1585. XII. 18: Draskovich György kalocsai érs., 1607. XII. 10: Forgách Ferenc 1629. XI. 19: Pázmány Péter esztergomi érs-ek, 1698: Keresztély Ágost győri pp., 1717. VII. 12: Csáky Imre kalocsai érs., 1727: Sinzendorf Fülöp győri pp., 1778. VI. 1: Batthyány József, 1853. III. 7: Scitovszky János, 1873. XII. 22: Simor János, 1893. I. 16: Vaszary Kolos esztergomi érs-ek, 1906. XII. 6: Samassa József egri pp., 1914. V. 25: Csernoch János, 1927. XII. 19: Serédi Jusztinián OSB, 1946. II. 21: Mindszenty József, 1976. V. 24: Lékai László, 1988. VI. 28: Paskai László, 2003. X. 21: Erdő Péter esztergomi érs-ek. E.P.

LThK V:1342. - Kirschbaum II:495. - Sachs 1980:206. - Erdő 1991:221.