🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > buzogány
következő 🡲

buzogány: tömör ércgömbben vagy szöges, görcsös bunkóban végződő, rövid nyelű, ütésre, sújtásra használt fegyver. Az istenek, királyok, hősök ősi fegyvere. A bibliai korban a hatalom jelvénye lett: a jogar, királyi pálca, kormánypálca őse (Ter 49,10; Bír 5,14; Szám 24,17; Ám 1,5.8; Iz 14,5; Ez 19,11; Zsolt 2,9; 45,7). **

BL:198.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.