bilokáció, bilocatio (a lat. bis ‘kettős’ és locatio ‘jelenlét’ szavakból): ugyanazon személy jelenléte egyszerre két helyen, és ennek észlelése. – Az egyik helyen →elragadtatást él a személy, ugyanakkor egy másik helyen jelenlévőnek és tevékenynek látják. Termtud. magyarázat nincs rá, a ~ a →rendkívüli kegyelem egyik megnyilvánulása. ~t jegyeztek föl többek Paduai Szt Antalról, Pió atyáról. **
LThK 1993. II:461.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.