🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > betegség
következő 🡲

betegség (lat. infirmitas): az →egészség hiánya, az élő szervezetnek az az állapota, melyben az életfolyamatok eltérnek a normálistól, egyensúlyuk megbomlik, súlyosabb esetben végleg megszűnik, ami a →halálhoz vezet. - Az ókori K-en a ~et a valamely kultikus vétséggel fölingerelt istenek büntetésének tekintették. Többnyire a papok feladata volt a nagyrészt varázslatra alapuló gyógyítás, az ördög- és démonűzés, a könyörgés és az áldozat bemutatása. - Az ÓSz a ~ről mint erőtlenségről, gyöngeségről beszél. Nem orvosi leírást ad, hanem okát írja körül: Isten, aki az embert →boldogságra teremtette, a ~et a →bűn következményeként, ill. az igazak próbájaként engedi meg (vö. Ter 3,16-19; MTörv 28,21.27.35; Jób; Tób 12,13). A ~ megtapasztalása finomítja a bűn iránti érzéket, a könyörgés a gyógyulásért és maga a gyógyulás közelebb viszi az embert Istenhez (Zsolt 38,2-6; 39,9-12; 107,17). Már az ÓSz-ben is fölmerült az igazak szenvedésével kapcsolatban a kérdés: vajon személyes bűn-e minden ~ oka? A választ az Iz 53,4 vetíti előre: Isten szenvedő Szolgája magára veszi minden ~ünket. A messiási idők egyik fő ígérete a ~ végleges megszűnése (35,5; 25,8; 65,19). - Az ÚSz-ben Jézus megváltói tevékenységében nagy szerepe van a gyógyításoknak: mint termfölötti jelek nemcsak küldetését igazolták, hanem személyes szeretetéről és az Atya irgalmáról is tanúskodtak (Mt 8,16). Mindazonáltal Jézus nem nagy és híres orvos akart lenni közöttünk, s nem is akart minden ~et meggyógyítani a földön. Gyógyító tevékenysége - mint minden tette és egész lénye - kinyilatkoztatás számunkra: annak kinyilatkoztatása, hogy benne az Élet Ura van közöttünk, aki a halálra szánt embernek végső gyógyulást, üdvösséget szerez. Gyógyításaival mindig a lélek javát kereste, ördögűzései (melyek leírásában biztosan benne van a korabeli nyelvhasználat is) kifejezik, hogy Jézus ismeri a ~ és a baj ember előtt legrejtettebb okát is, és azoktól is képes megszabadítani. Gyógyító hatalmát átadta apostolainak (Mt 10,1; Mk 16,17), föltámadása valódiságát csodás gyógyulások sorozata kíséri (ApCsel 3,1; 8,7; 9,32; 14,8; 28,8). A →gyógyítás egyetlen föltételeként a hitet jelölte meg (Mt 8,2-6; 9,22-28; 15,28; Mk 1,40; 5,36; 9,23; 10,52). - A ker. ember a ~gel Krisztus szenvedésében részesül, „testében kiegészíti, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik... az Egyház javára” (Gal 4,13; 2Kor 1,8; 12,7-10; Kol 1,24). Gyengeségében Isten ereje is megmutatkozik (2Kor 12,9), hiszen jóllehet a ~ számára is bénító hatalom, mely kiszolgáltatottságra, magányra és elszigeteltségre ítéli, önmaga korlátaival és végességével szembesíti, ezzel együtt a ~ a ker. ember számára a lelki gyarapodás ideje is: alkalom a több imádságra, a mélyebb elmélkedésre, a szenvedés és a megváltás misztériumának átélésére, az áldozatvállalásra, gyarapodásra az erősségben és az Isten iránti bizalomban. Mindez azért lehetséges, mert Jézus magára véve ~einket, új értelmet, megváltó értéket adott a ~nek. - A mai embernek viszont hite gyöngülése, sőt elvesztése miatt torz képe van a ~ről, ezért az számára nagyobb feladat, mint valaha. A ~ről ugyanis az ember testi-lelki egységéből, az egész emberből kiindulva kell képet alkotni, mert a test valamely részének zavara a szellemi életet is befolyásolja, s a lelki zavar hatással van a test funkcióira is. Az egészség csak annyiban a legfontosabb érték, amennyiben az életnek azt a teljességét ('egész'-ségét) értjük alatta (Jn 10,10), amelynek megszerzését és birtoklását nem lehet kizárólag a betegellátás és az orvosi kezelés tökéletesedésétől várni. **

BTSz 1976:122. - BL:145. - Schütz 1993:33.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.