Magyar Katolikus Lexikon > B > búcsúvásár


búcsúvásár: egyes települések →templombúcsújának ünnepén vagy →búcsújáró helyek búcsús napjain megtartott kirakodó- és állatvásár, a szervezett árucserének az Egyház liturgiájához kapcsolódó alkalma. - Vásár minden olyan helyen és alkalomkor kialakul, ahol és amikor megfelelő számú nép jön össze. A kk-ban ilyenek voltak a tp-os v. egyh-as helyek, s az itt összegyűlt sokaság jó alkalmat jelentett az árucserére is. - A ~ok egy-egy tp-búcsúhoz kötődve alakultak ki, s elnevezéseikben is megőrizték a →patrocíniumot (Szt Mihály-vásár, Orbán-vásár stb.). A Szt István kir. ereklyéje miatti búcsúra való tekintettel kapott 1519. VIII. 20-ra vásárjogot pl. Pannonhalma és Bozók. Vsz. ~ volt Gyöngyös tavaszi, orbáni vására, amely az Orbán-tp. búcsújához kötődött, és a bertalani vásár, amely a Szt Bertalan-tp. búcsújával kapcsolatos. Ez az eredete az Erdőföld (Udvarhely vm.) határában lévő pusztatp-nál a Ker. Szt János-napi búcsúk alkalmával rendezett sokadalomnak. Csíkszentmártonban egy napon tartják a búcsút és a vásárt; Sepsiszentgyörgy nagy baromvásárait is a névadó szt ünnepén rendezték. - E vásárok általában elvesztették vallásos jellegüket, nem különböznek a szokványos árucsere-alkalmaktól. Orosházán mégis úgy tartották, hogy jobb a ~ban vásárolni, mivel ott nem csapják be az embereket, oda istenes emberek járnak. - A mindennapos piacok, a hetivásárok rendszerének kialakulásával az évi egy ~ a legtöbb helyen feledésbe merült, bár sok vásárhelyen a vásár időpontjának meghatározása, s ennek megfelelően a vásár elnevezése is a ~ emlékét őrzi. A mai tp-búcsúk alkalmával összegyűlt, korlátozott választékú vásár független a ~tól. B.G.-D.I.

Bálint 1943. - Kós Károly: Népélet és néphagyomány. Bukarest, 1972. - Dankó Imre: Opuscula Ethnographica. Debrecen, 1977.