Magyar Katolikus Lexikon > B > búcsúsének


búcsúsének, búcsújáró ének: a vallásos népének egyik faja, melyet a →búcsús csoport indulástól hazaérkezésig, a búcsújárás bármely szakában a →búcsúvezető irányításával közösen énekel. - Mivel a mo-i kegyhelyek túlnyomó többsége máriás, érthető, hogy ~eink többsége is Mária-ének. A 17-18. sz: felvirágzó búcsújárások jellegzetes énekei a hosszú, refrénes alkotások (→litánia) és parafrázisaik lehettek. A →Cantus Catholiciben (1651) 10 Processiokra valo litaniak található. A 17. sz. óta ismert a diktálásra való éneklés, a →Lyra Coelestis le is írja a módját. A ~ virágkora a 19. sz., mert a →búcsújáró helyek hálózatának kialakulása mellett az egyszerű nép írni-olvasni tudása is növekedett. A kéziratos és nyomtatott énekeskv-ek egyre több ~et tartalmaztak. Nincs áttekintés az ezerszámra megjelent ima- és énekfüzetről, ponyváról. Legtöbbjük kotta nélkül, ad notam... jelzéssel közli a szöveget. Pesten Bagó Márton és Bucsánszky Alajos, vidéken helyi nyomdák (Arad, Eger, Gyula, Szarvas) állították elő. Nagy lehetőség nyílt az énekszerző papok, kántorok, előénekesek számára, akik gyakran kiadói és terjesztői is voltak ~eiknek. Jellegzetes alakja e körnek id. Mezey János kunszentmártoni kántor, akit 1850 k. a D-Alföldön kántorkirályként emlegettek. Énekeskv-e tanúsága szerint külön ~e volt az indulásnak, a kereszttel, temetővel, kpnával való találkozásnak, a vízen átkelésnek, a reggeli ébredésnek, a cél megpillantásának, a beköszöntésnek, az elbúcsúzásnak és a hazaérkezésnek. A kegyhelyen való virrasztás énekei kevésbé kötőttek. Egy-egy búcsújáró helynek sajátos szövegváltozatai vannak, melyeket közismert dallamra énekelnek. A ~ előadásmódja (előénekes, diktálás) fokozza a variálódási lehetőségeket. - A ~ és előadói, az énekes emberek, előénekesek gyakran céltáblái a néphumornak. E csúfolók és paródiák nemcsak prot. közegben élnek, tehát csak megszorítással sorolhatók a valláscsúfolók körébe. - Kiadások: Világos Berkes-hegy avagy Máriának az Isteni Malaszt anyjának Kegyelmes Képe, melly Nemes Magyar Országban a Radnai Hegyeken naprul napra Isteni Malasztokkal világosodik. Temesvár, 1773. - Kis czeli szarándok, az az rövid oktatások miképp kellessék á Keresztény Embernek á tsudákkal tündöklő és á Poór-Dömölki mezőn lévő Kis Czeli Bóldogságos Szüz képéhez érdemesen szarándokolni. Kiad. Pausz Ámánd, 1797. - Mezey János: Szűz Mária dicsérete, azaz énekes és imádságos könyv a búcsújáró ker. kat. hivek használatára. B.G.

Bálint Sándor: Egy m. sztember. Orosz István önéletr-a. Bp., 1942. - Papp Géza: A m. kat. egyh. népének kezdetei. Bp., 1942. - Vigilia 1972:38. (Borsai Ilona: Népénekeink az élő szájhagyományban) - Uo. (Dobszay László: A népének hazai tört.) - Ethnogr. 1974:85. sz. (Schram Ferenc: A népének egy csop-jának kialakulása Mo-on) - Folklór és Tradíció I. Bp., 1984:123. (Barna Gábor: Kat. egyh. népének, énekszerzők és a folklorizáció. A Mezey kántorok énekei a néphagyományban.)