Botosán, Botoșani (Botoșani m., Moldva, Ro.): város, plébánia és megyeszékhely Észak-Moldvában, a Szeret és a Zsizsia folyó között, a Sitna jobb partján. - Első írásos említése 1439, s már a 15. sz: keresk. közp., ahová Stefan cel Mare (1457-1504) moldvai vajda udvarházat építtetett. 1601: itt tartózkodott a kiűzetett Báthory András erdélyi fejed. ~ Petru Rareș (1527-38 és 1541-46) idejében élte virágkorát, amikor itt tartották Moldva legnagyobb vásárait. Egy 1686-ból való adat szerint a hadak pusztításai miatt ~ kihalt, lakói Erdélybe és Lengyo-ba menekültek. Kat. lakosságáról csak a 18. sz-tól vannak adataink; a hívek elsősorban lengy-ek, ném-ek, kevés m. Jerney szerint a 17. sz. előtt „számtalan magyarok és szászok lakták... ám a régente itt lakott magyaroknak már most semmi nyoma”. A 19. sz. 2. felében az egyh. nyelv lengy., ném., rum. 1898: lakosságának 43%-a rum., 47%-a izr., 1,5%-a ném., 0,5%-a m. A 20. sz: is főként a gabonakeresk. jellemezte. A kat. hívek száma 1842: 192, 1844: 200 fő (m., ném., lengy.) 1851: 250, 1858: 531, 1875: 960, 1902: 796, 1930: 688, (m. nyelvű 115, m. nemzetiségű 107), 1985: 563 fő. - Kotnár filiája, 1843 óta önálló pléb., melynek építését az 1850-es években fejezték be. 1857: 18, 1902: 21 filiát látott el. Régi kat. tp-át 1844: Jerney hiába kereste, létére a kotnári tp-ban talált kis ezüstkehely írásából következtetett. Az akkori tp. „szegény faépületecske” Ker. Szt János tiszt. sztelve. Új tp-át 1843: kezdték építeni, 1872: megnagyobbították. H.P.

Jerney 1851:66. - Imecs 1868:102. - Mo. minorita r. névt. 1882:227 - Cs. Tompos-Czellár 1978:82. - Domokos 1987:574.