Boroviczény Aladár, 1907-től kisvárdai (Jalkovecz kastély [Varasdtól D-re], Varasd vm., 1890. júl. 1.–Bécs, Ausztria, 1963. ápr. 7.): vezérigazgató. – Szülők: Gyula (1854–1913) vezérőrnagy; Josipovich Szidónia (1865–?); neje 1921–: gr. Schönborn Ágnes (1893–1973) udvarhölgy. Középisk. Kecskeméten, Szabadkán és a kassai premontrei gimn., a jogot a kassai Jogakad., Parizsban és Kolozsvárt a Ferenc József Tud.egy. végezte, ahol 1912: államtud. dr. Önkéntesi évét Klagenfurtban a cs. és kir. 6. huszárezredben szolgálta, t. főhadnagyként szerelt le. Boszniában a kormányzóság beosztottja, Priedoban, majd Sarajevóban szolgált. 1914. VIII–: mint a cs. és kir. 6. huszár ezr. t. főhadnagya az É-i fronton küzdött, 1916: súlyos mozgásszervi betegsége miatt leszerelték. Ismét a sarajevói kormányzóságon szolgált. 1918. VII. 15: Bécsbe rendelték s a Cs. és K. Külügymin. pol. oszt. alkalmazták. XI: az összeomlás után átkerült az ún. „külügyeket fölszámoló cs. és k. minisztériumba”, amely a megszüntetett Monarchia külügyi hálózatát fölszámolta, a személyi ügyeit rendezte. Támogatta az ellenforr. szervezkedést, hivatali szobájában helyet adott írataiknak, lehallgatta Ottó Bauer és a kommün vez-inek telefonbeszélgetéseit, azokat gr. Bethlen István csoportjával ismertette. Részt vett 1919. V. 2: a komm. (bankgassei) követség Ny-i propagandára szánt pénze megszerzésének kitervelésében majd annak szétosztásában. X. 31: megszűnt bécsi állása, XI. 7: Bécsből Siófokra Horthy Miklós (1868–1957) fővezérhez ment, a Nemz. Hadsereg fővezérségén dolgozott. 1920. V. 4: a m. Külügymin. II. o. titkára, VII. 16: a megszerveződő vatikáni követség ügyvivője. 1921. I: a Külügymin. kabinetiroda főnöke. III. 26.–IV. 5: az első sikertelen →királypuccs után a volt kir-t Svájcba kísérte, 6 havi szabadságot kért, mellette „magánjellegű szolgálatot vállalt”, IV. Károly kabinetirodájának utolsó kinevezett főnöke. Részt vett a második puccs szervezésében, X. 4: letartóztatták, de a kir-i párt elkísérhette Tihanyba, ahonnan XI. 2: Bpre szállították, fogságából XII. végén szabadult. 1922. VI. 30: nyugdíjazták, a bűnvádi eljárást – kormányzói kegyelemmel – 1924. VIII. 1: megszüntették. – Badenben (Au.) telepedett le, nyugdíját vadakról készített fényképeiért és vadászati tárgyú cikkeiért kapott szerzői díjakkal egészítette ki. 1935: hazatért, Bpen a Hitelbank tulajdonában lévő Hubertus Vadászati Iroda Rt. vez-je, amelyet amerikai tőkebevonással átalakított Földgáz-Értékesítő, majd MAORT Gáz-Értékesítő Rt-gá. 1938. II. 19: a Bpi Törvszék elrendelte, hogy 1924-es kvének „bárhol található példányait” lefoglalják, III. 16: a VIII. ker. rendőrkapitánysága azon indokkal, hogy a szerzője „az állam és társadalom törvényes rendjét és békéjét veszélyeztetni fogja” rendőri felügyelet alá helyezte, amit V. 12: megszüntetett. – 1942: a szovjet harctéren közhuszár, frontszolgálatra alkalmatlan betegsége miatt leszerelték. 1948: a →MAORT-per elől nejével és fiaival Ausztriába menekült, Katochban (Stájero) telepedtek le. – Cikkei: Ungarisahes Wirtschafts-Jahrbuch (Bp., 1937: Jagd und Fremdenvehrkehr); Külkeresk. alm. (Uo., 1940: A vadászat szerepe nemzetgazdaságtani és külkeresk. szempontból). – M: Der König u. sein Reichsverweser. München, 1924. (A postai szállítás jogát megvonták) (ol-ul Roma, 1925) – Gráf von Brühl. Leipzig, 1929. – A kir. és kormányzója. [Ném-ből] Ford. Kajtár Mária. Szakmailag ellenőrizte, jegyz. és utószó Pritz Pál. Bp., 1993. (Emlékezések) 88

Kempelen 1911. – Irodt. 1933:141. (Gulyás Pál: Az irod. kitagadottjai). – Strazimir 1933:425. Arck. – Gulyás III:997. – A kir. és kormányzója. Bp., 1993:345. (Arck.) – Nagy 2000:124.