Magyar Katolikus Lexikon > B > Bornkamm


Bornkamm, Günther (Görlitz, No., 1905. okt. 8.-): protestáns Újszövetség-kutató. - 1934: Königsbergben az úsz-i egzegézis mtanára, 1936: Heidelbergben. 1937-39: a betheli teol. mtanára, 1945: Münsterben is tanított. 1946: Göttingában egy. rk. tanár; 1949: a heidelbergi egy. Úsz-tanszékének prof-a. - Eleinte az apokrif iratok tanulmányozásával, utóbb az úsz-i kanonikus irod., az evang-ok és a páli levelek egzegetikai problémáival foglalkozott. A Názáreti Jézusról írott kv-e határkő a tört. Jézus új kutatásában. Ernst Käsemann-nal együtt szembefordult R. Bultmann-nal, egykori mesterükkel, mítosztalanítva a mítosztalanítást. ~ a többi volt Bultmann-tanítvánnyal együtt elutasította a tört. Jézus iránti érdektelenséget, s nem fil. előfeltevésekből, hanem az Úsz elemzéséből, az egzegetika módszereivel, a kérügma hiteles adatait elemezve jutott el a hit Krisztusától a tört. Jézushoz, pontosabban: a kettő azonosságának állításához. Az ősker. kérügmát elemezve Jézus Krisztus feltámadásáról megállapította, hogy ez a tört. események világát túllépte, a hit birod-ba tartozik, s e kérdésben az utolsó tört. tény az első tanítványok húsvéti hite. Jézus alakjának és élete tört-ének az az értelmezése, amely az evang-okban jelen van, alapjában véve más, mint a modern ember gondolkodásmódja. Jézus az ősker. hagyomány számára elsősorban nem múltbeli alak, hanem a megdicsőült Úr, aki jelenvaló erejében és igéjében. Az a názáreti rabbi, akinek földi tört-e Galileában kezdődött és Jeruzsálemben, a kereszten végződött, egyszersmind a Feltámadott is. A gyülekezet érdeklődése tehát nem a múlthoz tapad, hanem a mához, amely egyúttal az Isten által feltárt jövő is, amelynek fényében - amit Jézus keresztre feszítése és feltámadása nyit meg az ember számára - érti meg a gyülekezet Jézus húsvét és nagypéntek előtti tört. múltját is. Így vonja be ezt a tört-et igehirdetésébe is, de mindig úgy, hogy ez a tört. a jelenre tartozik és a jövőt nyitja meg, vagyis eszkatologikus irányú. Az evang-ok nem krónikák, s a múlt tört-nek elbeszélésével azt hirdetik, kicsoda Jézus most, nem pedig azt, hogy kicsoda volt. Jézus tört-ének múltja után csak úgy lehet kérdezni, hogy az ember azt értse meg, és arra kapjon feleletet: miben áll ennek a jelentősége a jelenre nézve ma, és az Isten által megígért jövőre nézve egykor. Egyetlen pillanatra sem téveszthető tehát szem elől az őskerség húsvéti távlata, amelynek fényében Jézus tört-ét szemléli. Csakhogy éppen Jézus húsvét és nagypéntek előtti tört-e az, amely ennek világosságában jelentkezik, különben menthetetlenül beleveszett volna egy időtlen mítoszba. Még akkor is, ha ennek a mítosznak a hordozóját éppenséggel Jézusnak nevezték volna. Az evang-ok fent bemutatott sajátos, de mégiscsak tört. érdeklődése tehát az időtlen mítosszal való szakítást jelentik. Ez a bizonyosság hordozza az ősker. kérügma súlyát, amely ennek a tört. bizonyosságnak a birtokában most már Jézus tört-ének az „egyszeriségét” a hit számára bizonyossággá vált „egyszersmindenkoriságként” értelmezi. Az evang-okban tehát pontosan az a hitvallás fejeződik ki, hogy Jézus a Krisztus: vagyis a földi és a hitben elfogadott Jézus Krisztus egysége. Az evang-ok ezáltal arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a hit nem önmagával kezdődik, hanem egy olyan tört. élteti, amely megelőzi a hitet. - Fm: Mythos und Legende in den apokriphen Thomasakten. 1933. - Der Paraklet im Johannes-Evangelium. 1949. - Das Ende des Gesetzes. 1952. - Das Doppelgebot der Liebe. 1954. - Jesus von Nazareth. 1956 és Debrecen, 1978. - Studien zu antike und Urchristentum. 1959. - Überlieferung und Auslegung in Matthäus Evangelium. 1960. - Die Vorgeschichte des sogennanten Zweiten Korinterbriefes. 1961. M.I.L.