🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Bejrút
következő 🡲

Bejrút, Beryten: ókori kikötőváros a Libanon-hegység lábánál a Földközi-tenger partján. - Az →amarnai levelekben Be-ruta. Kr. e. 30-14: Colonia Julia Augusta Felix Berytus néven veteránok lakóhelye. Nagy Heródes és Heródes Agrippa középületekkel ékesítette. Jogi akad-ja a 6. sz-ig az egyik legjelentősebb ókori isk. volt. - 1. örmény ppség, a kilikiai örm. pátr. különleges egyhm-je. 1928. VI. 23: alapították. 1990: 15.000 h, 12 pb, 2 ep, 19 szp, 19 sz, 50 szn, 25 ni, 4 ki-e volt. - 2. ~ és Gibail: melkita érsség. A 4. sz: alapított ~i ppséggel 1881. VIII. 16: egyesítették Gibailt. 1990: 150.000 h, 73 pb, 30 ep, 81 szp, 184 sz, 183 szn, 27 ni, 12 ki-e volt. - 3. maronita érsség. 1577 e. alapították. 1990: 250.000 h, 115 pb, 92 ep, 35 szp, 37 sz, 178 szn, 39 ni, 20 ki-e volt. - 4. káld ppség. 1957. VII. 3: alapították. 1990: 8600 h, 4 pb, 4 ep, 2 szp, 2 sz, 3 ni, 3 ki-e volt. - 5. apostoli vikariátus. 1953. VI. 4: alapították. 1990: 20.000 h, 9 pb, 3 ep, 268 szp, 268 sz, 1440 szn, 159 ni, 82 ki-e volt. **

AP 1990:66, 993.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.