ábécé, abc: I. betűk állandó sora, mely egy-egy nyelv hangjait e célra lefoglalt, mindig ugyanazon jelekkel adja vissza. Már a Kr. e. 4. évezredtől voltak az egyiptomiaknak jeleik olyan szavak visszaadására, amelyek bizonyos mássalhangzókból (és nem jelölt magánhangzókból) álltak. De nem használták őket következetesen, és a mássalhangzók jelei mellett az →ideogrammáikat is megtartották. Talán ez az oka annak, hogy az ókori K-i írások csupán a szavak mássalhangzóira szorítkoznak, a magánhangzókat nem jelölik betűkkel. Nem tudjuk, hogy hol, milyen körökben vált először általánossá a következetes alfabetikus írásmód. A hagyomány az ~t a föníciaiaknak tulajdonítja, s úgy tartja, hogy tőlük vették át a gör-ök. Ennek az átvételnek az időpontja kb. Kr. e. 900-ra tehető. A gör.-ök az ~t kiegészítették olyan betűjelekkel, amelyek a sémi ~ből hiányoztak; ennek azonban már voltak föníciai területen, Ugaritban bizonyos előzményei. A legrégibb föníciai feliratok (így pl. →Achiram szarkofágjának felirata) olyan alfabetikus írást mutatnak, amelyek aligha tekinthetők első kísérleteknek. Hogy ezek a feliratok mikor keletkeztek, az vita tárgya. Korábban a legrégebbieket a Kr. e. 13. sz-ból eredeztették; napjainkban sokan a Kr. e. 10. sz-ból valónak tartják őket. – Az alfabetikus írással párhuzamosan v. talán még előtte kialakult Szíria É-i részén az ékírásos ~ (→Ugaritban még a Kr. e. 14. sz. előtt), amellyel a Rász-Samra-i táblákon találkozunk; ez nem jelentette az alfabetikus írásmód feltalálását, hanem csak egy már fölfedezett elv (az alfabetikus írásmód elvének) adaptálását, az →ékírás lehetőségein belüli érvényesítését, amely csupán elszigetelt kísérlet maradt, nem vált általánossá, hanem felváltotta az egyszerűbb lineáris föníciai írásmód. Így az ugariti ~ azt bizonyítja, hogy a föníciai–kánaáni ~nek már a Kr. e. 15. sz: léteznie kellett, s 5 olyan betűt is tartalmazott, amely a héb-ből hiányzik (h, s, z, t, g), mert ezek a Kr. e. 14. sz: Ugaritban megvoltak. Ezenkívül 3 magánhangzónak is volt az ugariti ~ben jele (a, i és u, pontosabban: az alef + a, i és u hangkapcsolatot jelölték); ezekre azért volt szükség, mert az ugariti alfabetikus írásmódot akkád és hurrita szövegek rögzítésére is használták. Eddig a Rász-Samra-i írás Fönícia határain kívül csak egy Bet-Semesben talált furcsa alakú agyagtáblán, egy Tanachban felszínre került (1963) agyagtáblácskán és egy bronztőr fogantyúján ismert, amelyre a Tábor hegyétől K-re bukkantak rá. Az alfabetikus írásmódra D-i szemita területen az ún. protosinai feliratok tekinthetők az első kísérletnek, amelyeket a Sinai-félszigeten Serabit el-Fiademből ismerünk. Ez formáját tekintve nagymértékben hasonlít az egyiptomi hieroglifákhoz, és W. F. Albright fejtette meg. Szíria/Palesztina területéről a legrégibb felirattöredékek Bet-Semesből, Bübloszból és Lachisból származnak; ezenkívül ismeretes egy vsz. Palesztinából származó pecsét, amelyen korai alfabetikus írás látható. Ezeknek a többnyire rövid szövegeknek az olvasása és megfejtése sokszor nagyon nehéz, és keletkezési idejük is bizonytalan. Ez a Moábban talált →sztélére is érvényes. A rétegtanilag pontosan besorolható aradi →osztrakonok elemzése még sokat ígér a héb. paleográfia földerítése szempontjából, főleg a korhoz kötés terén. – II. A betűk formája v. az ékírás (Rász-Samra), v. az egyiptomi hieroglifák (Sínai) hatását mutatja, de ad hoc kitalált betűkkel is lehet számolni (így talán Bübloszban). A héb. írás, mint a moábita is (Mesa-fölirat, Kr. e. 840 k., →Mesa) a föníciaiból való átvétel; kb. 1000 éves fejlődésére nézve →héber nyelv. – III. Az ~ betűinek sorrendje nagyon korán kialakult. Az első 5 betűt egy Kr. e. 8. sz-i lachisi graffito tartalmazza hagyományos sorrendben. A teljes ~ Ugaritban került felszínre (1949): 30 betű a Kr. e. 14. sz-ból, ugyanabban a sorrendben, ahogy a héb-ben találjuk, kiegészítve az 5 sajátosan ugariti betűvel. 1955: újabb 3 példányt találtak az ~ből; az egyik (töredékes) ki van egészítve a megfelelő akkád szótaggal. R.É.

BL: 2.