Árpád-ház: az első magyar uralkodócsalád. - Kezdetben fejedelmi, majd királyi ház. Ősi, a kerség előtti nevén Turul nemzetség (Kézai-krónika), a 12. sz. végétől „a szent királyok nemzetsége”. Az ~ elnevezés utólagos: a 18. sz. tört-írásból ered. Mitikus őse a Turul (ótörök szó, 'sólyom', ill.'héja') a K-i, sámánisztikus világképben az ég és föld közötti közvetítő szerepre utal; a sasféle madarakkal együtt a magasban repülés, az éles szem és az erő jelképe. Az ~ ősi m. hagyomány szerint →Attila dinasztiájának folytatása. Őse mint első fejed. →Álmos (†895) volt, aki az etelközi hazájából új hazájuk földjéig, a Kárpát-medencéig vezette a m-okat. Őt magát és összes, születendő fiági utódát 7, →vérszerződéssel egyezségre lépett törzsfő választotta meg uralkodónak. Fia, Árpád a honfoglaló nagyfejed., tőle származtak a Mo-n uralkodó összes fejed-ek és kir-ok 1301-ig, az ~ fiágon való kihalásáig. A honfoglalás (896) után néhány évtizeddel a kerség fölvétele is az ~i Géza fejed., majd fia, Szt István műve volt, aki 1001: megalapította a kirságot a II. Szilveszter p. által küldött koronával. Ettől kezdve az államszervező és államfenntartó erő révén a dinasztia a 11. sz: erős közp. hatalmú kirságot szervezett Eu-ban, amikor a Ny-i feudális széttagolódás erre éppen nem adott példát. - Megindult az ~ hódító pol-ja is, elsősorban D-Eu., a Balkán és az Adriai-tenger partvidéke, Dalmácia felé (Horvát-Szlavónország, a dalmát partvidéki városok, É-Szerbia [Ráma kirsága] megszerzése a 12. sz. első felében). Bár Dalmácia birtokáért időnként Velencével és Bizánccal kellett hadakoznia, az uralmat végül is az ~ megtartotta ezen a részen, s a 12. sz. végén III. Béla uralkodásával megszilárdította. Miután előbb Bizánc hatalmi törekvéseivel szemben sikerrel megvédte Mo-t, É-on, a Kárpátokon túli orosz fejed-ség felé is kiterjesztette fennhatóságát (Halics, Lodoméria). 1241: a tatárdúlás ugyan e törekvéseknek véget vetett, sőt Mo. időleges elfoglalásával 1241-42: a kirság létét is veszélyeztette, de IV. Béla szilárd kormányzása ismét helyreállította a rendet és a kirság hatalmát a közép-eu. térségben. - Különösen feltűnő, s eu. viszonylatban is egyedülálló módon erős az ~ tagjainak hajlama a személyes életsztség és a misztika iránt. Ez kezdetben elsősorban az uralkodó ffiaknál jellegzetes: Szt István kir. (†1038), Szt Imre trónörökös (†1031), Szt László kir. (†1095), majd később a részben ktori életet élő nőknél: Szt Erzsébet (†1231), Szt Margit (†1270), B. Kinga (†1292) és Jolánta (†1298) és az ~ utolsó tagja: Erzsébet (†1338). A régi m. hagyomány még I. Géza kir-t (†1077) és a trónról végül is lemondó Salamont (†1087?) is szt életűnek tekintette, a szűzi házasságban élő Kálmán hg-gel (†1241), B. Szalomé krakkói hg-lány férjével együtt. Az ~ negatív tulajdonsága a legidősebb ffi családtag és kir. fia közötti összetűzés állandó lehetősége a trónöröklés kérdésében. Ez az uralkodóház mellékágainak tartós kialakulását is meggátolta. - Erős kir. hatalmat és a Ny-i ker. Eu-t védő pol-t kialakító uralmuk vége felé a gyermekként trónra jutó IV. László (†1290) felnőttként sem tudott igazi, tekintélyes kormányzást megvalósítani az oligarchia törekvései miatt, de kudarcra ítélték pogány jellegű, kun anyai rokonságának hatása alatt megkísérelt ker-ellenes törekvések is, amikor családja és az orsz. hagyományával akart szembefordulni. Az ~ szellemi örökségét és a közép-eu. uralmat nagyhatalommá fejlesztő pol-t az a családi szerződés biztosította, melyet még 1269: kötött IV. Béla a nápolyi kir-lyal, Anjou Károllyal. Ez a fr. →Anjou dinasztia egyik mellékágának, a nápolyi ház m-rá lett ágának biztosította az ~ örökségét, a m. trónt. D.D.

Wertner 1892. - Pauler I-II. - Dümmerth 1987. - Hevenesi Gábor: M. sztség. Ford. Sinkó Ferenc. Bp., 1989. - Dümmerth Dezső: A titokzatos jelbeszéd (A m. szt kir-ok nemzetsége). Bp., 1989.