avatás: (az ó, avit, 'régi' szóból): új tag befogadása bizonyos szertartás keretében. - Az ~ szóban az „öregekhez hasonlóvá válás” rejlik akár életkorban, akár foglalkozás, akár egyéb tekintetében érik meg valaki ~ra. A befogadók maguk közé fogadják és jogokkal ruházzák föl az avatandót, aki tudomásul veszi és vállalja új állapotával járó kötelezettségeit. Az ~ ezért érettséget tételez föl, amiről a befogadók kisebb nagyobb próbával győződnek meg. - A néprajztud. föltárta, hogy az ~ minden népnél megtalálható, alacsonyabb műveltségi szinteken azonban egybeolvad a polg. és a szakrális ~ (→beavatás). - Alapvető ~i forma a gyermek felnőtté ~a. A primitív népek közös vonása, hogy a fiatalokat elválasztják családjuktól, nemek szerint külön oktatják, próbáknak vetik alá és tetoválással, körülmetéléssel, névváltoztatással fogadják nagykorúvá. A m. népéletben is ismert a legény és leányavatás. Nők esetében következő lépcsőfok az →asszonyavatás, ffiak esetében a foglalkozással kapcsolatos ~ok: régebben céhen v. mesterségen belül legénnyé és mesterré, újabban tanulm-ok végén pl. dr-rá ~. S.N.

MNL I:174.