🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > archaikus népi imádságok
következő 🡲

archaikus népi imádságok, apokrif népi imádságok: csak szájhagymányban élő, a búcsúval ellátott imádságok formáját követő, egyházilag jóvá nem hagyott →magánimádságok. - I. Fölfedezésük. Az ~ a népkölt. egyik legrégibb rétegeként a m. szövegfolklór legújabb kutatási ter-e. Nemcsak a m. népkölt. szakrális, mágikus alaprétegeihez juttatnak el és gazdagítják egy színes költői ágazattal szellemi örökségünket, hanem az irod. és lelkiségtört. vizsgálódás segédeszközei is lehetnek a kevéssé föltárt időszakok jobb megismeréséhez. Az ~ öröksége ui. a gyéren fennmaradt kk. írott anyag szóbeli kiegészítői. A szakirod-ban eladdig szórványosan fordult elő. - A m. ~at e cikk szerzője (E. Zs.) tárta föl és emelte műfajjá. Először 1968: Nagyberényben (Somogy m.) találkozott ilyen szöveggel, amikor Babos Jánosné Ruzics Rozália, egy 98 éves öregasszony elmondta előtte pénteki imdságát, amit kicsi korában tanult édesanyjától. A terep- és kvtári munka hamarosan mintegy 500 imádság birtokába juttatta a gyüjtőt, s 1970: az ~at a m. folklór új műfajaként mutathatta be a MTA előtt. Pais Dezső (nyelvész), Ortutay Gyula (folklorista), Mezey László (irod-történész), Holl Béla (népénekkkutató) a m. kk. szóbeliségben fönnmaradt irod. töredékeit, roncsait vélte benne fölfedezni (Ethnogr. 1971:3.). E. Zs. további kutatásai ezt igazolták, s kimutatták az ~ ált. eu. létét is. Folyamatosan tárta föl az ~ hagyományát, gyakran tett közzé a sajtóban is gyűjtési fölhívásokat. Tanulm-aiban és konferenciákon foglalkozott a műfaj eredet- és tört. kérdéseivel, korszakolható rétegeivel, Kárpát-mendencei és eu. kapcsolataival, múlt és jelen helyzetével. Munkássága eredményeként a műfaj elnyerte helyét a m. folklorisztikában, mentésében szakkutatók és önkéntes gyűjtők egyaránt részt vesznek. A m. példán fölbuzdulva a lengy. (ráolvasó szövegekkel vegyesen) és a szlovén szakkutatás is adott ki hasonló imádsággyűjt-t. A Ny-i folklorisztika a m. imádsághagyomány feltáróját 1983: Eu-díjjal tüntette ki. - II. Az ~ kialakulása. A mindenkori magas műveltség mellett létezhetett az élőszavas kultúra erős, köznépi igényeket szolgáló vonulata, amelynek töredékeit az ~ műfaja tárolja, és segíti a m. kk. jobb megismerését. A kk-ban ui. szoros kapcsolat volt az írott és az íratlan, a betű és az élő szó által közvetített ismeretanyagok között. Az általános analfabétizmus miatt az írott szövegekkel egyidőben, de egy szinttel lejjebb áramlott az élőszavas változat, az íratlan irodalom. Erre ugyanúgy a szóbeli közvetítés-terjesztés volt a jellemző, mint a népkölt-re. Mindkettőben az emlékezet rögzített, az élő szó adott tovább. A kk. szellemiség átalakulása után a jól begyakorolt szájhagyomány-szómechanizmusok révén zavartalanul megtörténhetett a népszerű irod. műfajok szövegeinek lassú átszivárgása az ált. népi gyakorlatba, és századokon át való megmaradása a fokozott tárolóképességű kollektív memóriában. Ezzel magyarázható, hogy G. de Breteuil híres Máriasiralma, a Planctus ante nescia szekvencia (12.sz.), mely az Ómagyar Máriasiralomnak is előképe, s Jacopo de Todi Donna del Paradiso v. Stabat Mater c. műve (13. sz.) nemcsak korukban voltak a Máriasiralom-költ. alapművei, hanem a hatásukra létrejött Máriasiralom-műfaj nyomai mind a mai napig megtalálhatók a néphagyományban. - Az ~ legkorábbi, ismert darabja egy bolognai kódexben (1281) található. A m. ~ előkép-szövegei 13-15. sz. ang., provanszál, fr., dán, ném., ol., orosz különböző elnevezésű írott emlékekben lelhetők föl. A kódexekben a 15. sz. végétől tűnnek föl m. szövegek imadsaagh, ymadsag, imatsag, ymachaag, imacag, thanwsagh, ige stb. megjelöléssel. A szenvedéstört. leírása mellett jelentős szerep jut bennük Mária epedsegeinek, siralmának is. Így érthető, hogy az imádságmotívumok irod. párhuzamait a kódexszövegeken át az →Ómagyar Máriasiralomig követhetjük. - Az ~ törzsanyaga a kialakuló nemzeti nyelvű közkölt. szövegeihez kötődik: a szenvedéstört., Mária-líra és -epika, vallási színjáték, hagiográfiai és látomás-irod., himnusz- és énekkölt., epikus hagyományok, a lovagi epika misztikus vonulata (→Grál mondakör). Számolni kell továbbá a kk. képzőműv. alkotások (pl. →Biblia pauperum) hatásaival is. Egyes szövegelemek a kerség előtti hitvilág mágikus tudat- és képzetállományát idézik, és jól érzékeltetik a vallási szinkretizmus máig nyomon követhető folyamatát. Bornemisza Péter (1578) Szerencse Benedekné bájoló imádságiról szólva tanúsítja a misemondó pap (szakrális forrás) és a nagy anya (mágikus forrás) meghatározó szerepét a népi kultúra és az ~ kialakulásában. Az ~ gyakorlata a tört. folyamatosság révén későbbi korok spiritualitását is közvetíti, pl. a barokk érintkező műfajainak elegyes elemeit, ill. a 19. sz. félnépi hitbuzgalmi kiadványok, →ponyvák nyomait is fölvillantja. - A felszínre került sok tízezer szöveg ismeretében elmondható, hogy az ~ hagyománya egész Eu-ban a ferences lelkiség ihlette késő kk-i, ún. lángoló vallásossággal áll rokonságban. E vallásosság évente visszatérő katartikus élménye a →nagyhét, Krisztus megváltó kereszthalála, és az anya, Mária fájdalma. Ennek fölidézése, thanwsagha, 'tanúsága' sőt a szenvedéssel való azonosulás a ferences eszmény, az →Imitatio Christi jegyében történt, s a fölfokozott vallási érzületnek megfelelően költői műfajokban is megnyilvánult. Különösen a szt drámákban, majd ezek egyes epizódjaiból kivált és önállósult Máriasiralmakban, továbbá a gyakran carmen sive oracio, 'ének vagyis imádság'-nak nevezett epikus-passiós énekekben. Az Assisiből sugárzó lelkiség túllépte Umbria és Itália határait. A legegyszerűbb néprétegekre is kiterjedt, szétfeszítette a hivatalos kereteket, és öntevékeny, önellátó, szinte tobzódó hitéletet teremtett: átütő erejéről minden írott forrásnál hitelesebben vall az ~ megrendítő előadásmódja, akár 5-600 év távlatából. E tört. áhítatformák szövegei a korszellem változásával a reneszánsz idején és a protestantizmus térhódításával elveszítették nagyközösségi funkciójukat, de szerepet nyertek a török idők és a vallási háborúk zűrzavarában, papnélküli nyomorúságában, a licenciátusi gyakorlatban. A →licenciátusok elemi vallási igényt kielégítő utódai - a szentemberek, a szentöregek, a zarándokok, remeték és a tanyavilág könyvesemberei, félpapjai, szárazpapjai - tevékenységére az ~ népi elnevezései (ld. alább) legalább annyira utalnak, mint az öreg hívek visszaemlékezései. Sokukat ui. nagy, keresztben végződő botot hordó zarándokok, sztöregek tanították meg az igazi imádságokra, miközben kint a tanyán végezték a tiszteletet. A nép pedig a családi gyakorlatban biztosította az eleitű hagyatkozott szövegek átadását a firul fira nemzedéki átörökítés szigorában.

- Az összehasonlító tört. kutatás fölfedte, hogy Eu-szerte voltak és vannak hasonló ~, de a nemzetk. szakirod-ban csekély nyomuk van. A gyűjtők ált. nem fordítottak figyelmet erre a forrásértékű szöveghagyományra. Szórványos leleteik miatt, m. társaikhoz hasonlóan ők sem gondolkodtak műfajt meghatározó mennyiségben. Egyes fr., ném., ol., or., rom., skandináv filológusok fölfigyeltek ugyan a népi imádságokra v. ima funkciót betöltő szövegekre, de tanulm-aikban kevés példát hoztak és gyakran csak motívumokra utaltak. - Az ~ tárgya lehet a folklórnak, mert a szájhagyományozó népi kultúra őrizte meg; az irodtud-nak és a nyelvészetnek, mert a késő kk. szakrális költ-éhez kapcsolódik; a teol. tud-oknak, mert imádság, azaz a hitélmény kifejezője, liturgikus és ájtatosságtört. mozzanatok tárolója. Az írásbeliség és a szóbeliség emlékeinek összevetése-elemzése az irodtört., a folklorisztika és a lelkiségtört. sürgősen törlesztendő adóssága. Az 1281-es bolognai kódex Mária álom-témájú népi imádságához hasonló ma is hallható Mo. számos helyén, v. bárhol a Kárpát-medencében. De nemcsak az analfabéta calabriai öregaszony énekelt imádságai, Mária-siralmai vethetők össze a 13-16. sz. írott párhuzamokkal, hanem a moldvai, bukovinai, csíki, somogyi, palócföldi imádságok előképei is megtalálhatók kódexeinkben a 15. sz. végétől, s csak a tört. veszteségek miatt nem korábbról. Az eltéréseket mindenütt az elmúlt sz-ok élőszavas gyakorlata okozta torzulások, romlások, alkalmilag a népi alkotóösztön, variációs kedv nem korlátozható szabad szárnyalása magyarázzák. - III. Az ~ népi megnevezéseinek száma jóval százon felül van, közöttük nem egy figyelemre méltó nyelvi lelemény. Gondolkodásmódot, szemléletet, tört. tapasztalatokat közvetítenek. 1. Ideje szerint: esti, esteli, lefekvő, reggeli, hajnali, harangszó, pénteki, nagypénteki, böjti, nagyböjti, nagyheti imádság. - 2. Az imádkozó szerint: gyerek, kisgyerek, koldus, zarándok, remete, sztöreg, sztassz-ok, vénassz., cigány, cigányassz., régi hívek, régiséges öregek, írástudatlanok, ref-ok, haldoklók, bajban, veszedelemben lévők imádsága. - 3. Az imádságban előforduló személyek szerint: Jézus, Úrjézus, Szenvedő Jézus, Krisztus Urunk, Szt Ágostony, Szt Bernát, Szt Rókus, Szt Rozália, Pió p., Leó p. imádsága. Ponyván is megjelent tört. szövegek: Arany Miatyánk, Mária álom, Hét mennyei zár. - 4. Témája szerint: paradicsomi, paradicsomkerti, gecemányikerti, názáreti, kínszenvedés-, szenvedéses, fájdalmas, Máriasiratozása-, hajnafehér rózsa-, kokasos imádság. - 5. Jellege szerint: gyerekkori, családi, otthonvaló, házi, magán-, magányos, egyszerű, keves-, mellék-, mellékes, különös, lelki, köteles, kérő, igazi, nemvalóságos, babonai, igazi ker., gör., szekta-, papnélküli, könyvnéküli, szeriben mondandó imádság. - 6. Eredete szerint: pápa-, szerkesztett, saját szerkesztésű, kitalált, sugallmány-, látomány-, mennybű'szállott, légbű'szedett, eleitű'hagyatkozott, néptű'tanú't, sztöregtű'tanú't, anyám fejibű' való, hallásbú' szedett, szedettvedett, összeszedett, összekovácsolt, összeragasztott, összeszőtte-, magamszőtte-, összevissza-, illenollan-, csibe-, ragadék-imádság. - 7. Kora szerint: istóriai, ősi, ókori, valamikori, régi, régesréges, régiséges, régenyi imádság. - 8. Hatása szerint: jó, érdemes, ajánlatos, hasznos, hathatós, üdvös, borzasztó üdvös, erős, nagyerejű, dicsőséges, bűnbocsánati, bűnbánat, megnyugató, szívrehatós, könnyes imádság. - 9. Esztétikai szempontból: szép, rémségesen szép, óriásszép, hátulla szép, legszebb, cifra imádság. - IV. Az ~ jellemzői: 1. Tartalma epikus-lírai-dramatikus jellegű, szakrális tartalmú, nyelvi archaizmusokban gazdag szövegállomány. Központi témája Krisztus halála, Mária anyai gyásza, a szenvedéstört. kánoni és apokrif hatásokat mutató eseménysora v. egyes mozzanatai. Eredetileg összefüggő alkotások lehettek, de mára már széttöredeztek, epizódjaikban is önállósultak. Melléktémaként megjelennek a közösség és az egyén védelmét szolgáló sztek, sztelmények. A Sátán, a Rontás, a Gonosz ellen védekező, bajelhárító szókövületek összességükben babonás praktikák, exorcizmusok emlékei. - 2. Forrásai: bizonyos témamagjaik (toposzaik), motívumaik, állandósult nyelvi formáik a kk., néha még korábbi eredetről vallanak. Kétirányú szellemi hatás jelentkezik bennük: a. keleti, inkább mágikus hagyományokat fölvillantó kapcsolat, elsősorban a →ráolvasó imádságokkal, a m. kántáló énekekkel (→kántálás), a román-szláv kolinda-koleda költ-tel, valójában →rítusénekekkel; b. nyugati, inkább szakrális jellegű kötődés a ferences ihletésű kk. vallásos közkölt. műfajaihoz (Mária-líra, -epika és a szt színjáték emlékei), s az egyh. himnuszaihoz és imádságaihoz. - 3. Továbbélése szinte kizárólag szájhagyományban. Fennmaradását a szülői-nagyszülői átörökítés biztosította. Írásba csak nagyritkán, emlékeztetőül foglalták. Példája a Memorialis, a műfaj egyik legértékesebb, 17. sz. végi kézirata. Néha a 19. sz. ponyvákon is megjelent. - 4. Rendszere: a misztikus-mágikus tudat- és képzetanyag különösebb logikai rendszer nélkül, lazán összeállt képsorokban vetül ki az irracionális költ. szimbolikus, szürrealista képeiben, szorosan tartva a nyitó kép - epikus rész - záradék hármasságot. - 5. Alapanyagát tekintve ősvallási elemeket éppen úgy őriz, mint az egyh. kultúra irod., lit., zenei elemeit. - 6. Funkciója szerint: kollektív örökség, de csak kis közösségben, jobbára családon belül végzik. Tp-ban nem mondják, hittanórákon nem tanítják. Közösben a papnélküli népi ájtatosságokon, elsősorban nagyböjtben, kinn a Kálvárián imádkozzák. Nagyközösségi lit-ban nincs helye. - 7. Célja kettős: különböző kegyelmek elnyerése és védekezés a Sátán, a Gonosz ellen. - 8. Ideje: este, reggel; pénteken, szombaton, vasárnap, nagyböjtben; beteg, haldokló mellett; baj, nagy idő, veszedelem esetén. Mondható bármikor, munka közben is, vagy „amikor eszünkbe jut.” - 9. Helye: nincs megszabva. Általában családi körben, asztalnál, tűz mellett ülve, térdelve, ágyban elalvás előtt. - 10. Imádkozja: nemtől és kortól függetlenül a nép, bár korosodván gyakrabban kerül rá sor. A társad. tagozódásnak ebben az esetben nincs jelentősége, mert a vallásos élmény nem a szegény-gazdag mivolttól függ. - 11. Felekezet szerint elsősorban a katolikusoké, de más vallásúak is ismerik. Luther is használta az Én lefekszem én ágyamba kezdetű alapszöveget. A prot. ősök még a 17-18. sz: is éltek ezekkel a „katolikus imádságokkal”. - 12. Átadása a családon kívül is történhet, isk-ban „pajtások között”, búcsúban, kórházban, katonaság alatt, kisebb közösségek ájtatosságaiban, otthoni imaórák során. Az igazi imádságok tudatos terjesztése régebben énekes koldus, sztöreg, sztember, zarándok, könyvesember, ponyvaárus révén is előfordulhatott.

- V. Az ~ szerkezete hármas tagolású: 1. A m. népi költés egyik jellemző jegye szerint az ~ is gyakran lírai hangulatú természeti képpel indít, melyben föltűnnek az ókori vallások szoláris hagyományaiban fogant ker. fénykultusz szimbolikus jegyei: a hajnal-Nap-fény mint Mária-Krisztus-Egyház jelkép; 2. Dramatikus mozzanatokkal vegyes epikus rész, mely a szenvedéstört-et idézi, s bemutatja a gyászoló, Fiát kereső Máriát; 3. Tárgyilagos hangú, tömör záradék, amely tudatja az imádság hasznát. A fejlődés során imafüzérek, szöveghalmok jöttek létre, ezeknél a hármas tagolódás eltolódhat, de a szöveg jellege nem változik. - A záradék valójában egy szt paktum, amelyben az égiek az imádság meghatározott körülmények közötti elvégzéséért kegyelmeket (bűnbocsánat, búcsú, üdvösség, egyéb lelki jutalmat) ígérnek. A nép tudatában a záradékok Eu-szerte kötelező erejűek, hitelességükhöz kétség nem férhet, mert a bennük mondottak maguktól az égi hatalmaktól származnak. S éppen ez a záradék különbözteti meg e népi imádsághagyományt a hivatalos egyh. imádságoktól. A záradék m. alapsémája: „...Aki ezt az imádságot este lefektében, reggel fölkeltében háromszor/hétszer elimádkozza, három/hét halálos bűne megbocsájtatik”; az eu. alapséma: „Aki ezt az imádságot naponta/napjában háromszor elmondja, megüdvözül”. A kilátásba helyezett jutalom változhat, a kezdő „Aki ezt az imádságot” szavak soha. Aki mindezt közli, az maga az Úristen, Krisztus Urunk, az evangyélista, de lehet Szűz Mária, a Boldogassz. is. Pl. „Az Úrjézus azt mondotta: aki az én kényszenvedés imádságomat elmondja...” A népi tudatban az ilyen szöveg az Úrjézus imádságaként él, az Úr imája, a Miatyánk és Mária imája, az Üdvözlégy mellett valamiféle misztikus hármasság igényével is alátámasztva, pénteki, nagypénteki-, kénszenvedés-, gecemányikerti imádság tudattal megerősítve. A passió fölidézése-átélése (ahogy ezt a záradék is tudatja) érdemszerző, tehát üdvös, hasznos, hathatós, jó. S ezt nem a nép találta ki. A pénteki imamondás, a haszon, az üdvösség fogalma már a 13-14. sz. eu. szövegekben is megjelenik a záradékban, a címben, v. a hozzá fűzött ígéretekben. - A teol-ilag leginkább kifogásolható záradéknak nemcsak a hagyomány megmaradásában volt kulcsszerepe, hanem az eredettisztázó kutatásban is. Az ~ eredete felé haladó kutató számára ui. mind a m., mind az eu. anyag vizsgálatában a megváltoztathatatlan, kötött formájú záróformulák jelentették a biztos fogódzót. Ilyen formulák ui. először a 13. sz: tűntek föl orációk, búcsúimádságok szövegéhez kapcsoltan: az imádság témája általában a passió, Mária siralma, s az éppen uralkodó p. az imádságot megfelelő föltételek betartásával elmondó hívőnek meghatározott búcsút engedélyezett. Századok multán a népi imádságokban a késztető, a jutalmazó szerepét az égiek vették át. Ennek jele, hogy még akkor is Jézus szerepel a záradékban, ha búcsú elnyerését ő ígéri. Az egyik m. imádságban pl. „Krisztus Urunk azt mondja: Aki ezt az imádságot este reggel elmondja, száznapi búcsút nyer.” - Ennek a fölismerésnek a birtokában vsz. megoldódik a lényeges kérdés, hogy mikor keletkezhetett a záradék, mely szerint Krisztus szenvedésének fölidézése, könnyes átélése érdemszerző. Választ nyer az az áhítattört. kérdés is, hogy pl. a 14. sz. ném. szenvedés-imádságok záradékában a, a haszon, az üdvösség, Jézus érdeme, Jézus vére fogalmak mikortól kötődhettek a Krisztus halálára való emlékezés szt köteleségének teljesítéséhez. A 13. sz. búcsúformulák, -záradékok olyan ált. imádsággyakorlatot sejtetnek, amely elegendő tapasztalatot szoltáltathatott a 100 évvel későbbi utódok jó-hasznos-hathatós-üdvös ítéletéhez. - VI. Verstanilag is egyedülállóak az ~. Strófikus szerkezetbe nem szoríthatók, belső tagolásuk metrikai-ritmikai képletekbe nem sorolható. Szabad szótagszámú, kötetlen ritmusú, páros-páratlan ütemű, rímes-rímtelen, gondolatnyomatékos költ. Nem a metrum, hanem a mondanivaló szabályoz, fölváltva lazít és sűrít. Egy-egy gondolati tömb határozza meg a sorok hosszát, adja meg lendületét, szabad, de kemény ritmusát. E költ. a más műfajokban alig található bőséggel rendelkezik a népi líra és epika minden stiláris jegyével. Nyelvi eszköztárában a szemléletes stílus, a megszemélyesítés, a metafora, az állandósult jelző, túlzások, szó és gondolatalakzatok mind megtalálhatók. A szóalakzatok közül főleg az ismétlés, a tőismétlés, az alliteráció (betűrím) jellemző, mely a gondolatritmussal (parallelizmus) finnugor alapnyelvi jelenség. A hagyomány jellegéből adódnak különös nyelvi archaizmusai, kihaltnak hitt, szokatlan igealakjai, gazdag, indázó nyelvi ékítményei. - VII. Előadásmódjuk. A szenvedés-imádság elmondását alkat, vérmérséklet, „hitösség” befolyásolja: tagolt, lassú, szabatos, monoton, egybeolvadó, elnyelő, hadaró, átélt, megrendült, megszenvedett, szippogó, hüppögő, síró, zokogó, artikulálatlan a belső megindultságtól. Mindehhez testtartás, gesztus és arcjáték is járul. - Az ~ előképszövegeit erdeteileg énekelhették, így is nevezték: carmen sive oracio, 'ének, vagyis imádság'. Hazai, zártabb közöségekben még ma is gyűjthető énekelt imádság. De ha a szövegek mellől le is kopott a dallam, legtöbbjük recitáló, deklamáló, litániás, zsolozsmázó hangvétele árulkodik a dallam egykori létéről. A hagyomány kialakulásában és fönnmaradásában jelentős szerepe volt a kk. jámborságban lényeges énekelt szövegeknek és →hóráskönyveknek, melyek a Szenvedésre irányították a figyelmet. Ezért olyan gyakori motívuma az imádságszövegeknek a világzsoltár, világoltár, oltárikönyv, aranyos könyv, kicsi/kis írott/iratott könyvét olvasó gyászjegyű Mária és Jézus. - VIII. Egyh. értékelésük: szórványos adatok szerint az ~ Pázmány előtt előfordulhattak a lit-ban is. A szövegek egyh. jóváhagyást nem kaptak, ezért a nép nem verte dobra, s ha nem is titkon, de csöndben végezte. A hit tisztaságát védő papság ui. nem támogatta e theologice, liturgice abszurd, zagyva szövegeket. Ha véletlenül tudomást szerezett róla, tiltotta, üldözte, büntette. A legújabb időkben az Egyh. már nem dogmatikailag, hanem tört., esztétikai, irodtört. szempontból értékeli, s kiemelkedő nemz. örökségnek tekinti. Föltárását, megmentését Lékai László bíb. kezdeményezésére ppi körlevelek is segítették. Az átértékelést Alszeghy Zoltán SJ végezte el. Az Egyh. fölismerte és tudatosítja a Krisztus halálát megjelenítő könnyes imádságok szerepét a nehézsorsú nép életének elviselésében. Személyes vallomások sora igazolja, hogy az Anya-Fiú átélt, misztikus síkon jelképpé vált szenvedésével azonosulva tompult a fájdalom, értelmet és érdemszerző erőt nyert, elviselhetővé vált az egyéni könnyékig könnybe-lét (szenvedés-misztika). A hitélmény ilyen fokán a „baj az, hogyha a Krisztus Urunk szenvedéséről imádkozom?”-szemlélet megismerésében háttérbe szorul a dogmatikus okoskodás. Példaként egy nagypénteki ~:

Ma arangyas péntek

Ojjan annak a napja

A Krisztusén kénjánd esik.

Azt mondja az öt mélséges sebjei

Ha kibül kiomlott a drága szent vére

Misén szólott keresztfánd

Hoj ezt a lélek teremtette

Test /h/a ki ezt elmondja minden pénteken

Ugy megüdvözlöjön hoj én megüdvözlettem a magos keresztfán/d/ ámen.

Dicsősséges szent arangyos szent vasárnap.

Én felkőtem az én bünös ágyamból

Kimentem az én bünös ajtóm elejibe

Kimodzsóttam az én bünös bünjeimből

Feltekintek magos mennyégbe

Ott látom fehér káponyecskát

Né/gy/ szegibe néj aran'kereszt

Közepibend arangy ótár

Arangy ótár előtt aran' karszékecske

Amelybe ül vala a Bódogságos szép Szűz Mária.

Feje lehajtval

Könyvei hullnak

Odemene Szent István és Szent Lukács évangyélissza.

Jó napot, Szűz Anyám Mária!

Isten hozott Szent István és Szent Lukács évangyélisz/t/a.

Mér' sírsz Szűz Anyám Mária?

Hogyne sírjak Szent István és Szent Lukács évangyélisz/t/a

Mikor teljes harmadnapja, hogy nem láttam az én áldott szent fiamat.

Ne sírj Szűz Anyám!

Menj ki ajtód elejibe

Térgyig vérbe

Könyökig könyvűbe me' mindgyánd elé jő a te áldott szent fiad.

Kimene a Bódogságos szép Szűz Mária ajtój/a/ elejibe

Térgyig vérbe

Könyökig könyvűbe

Mingyánd jő az ő áldott szent fia.

Mér' sírsz Szűz Anyám Mária?

Hogyne sírjak drágalátott szent fiam

Mikor teljes harmadnapja, hogy nem láttalak.

Ne sírj Szűz Anyám!

Mer' leszálltam az örök fődre

Két napot ü'döztek a zsidók

Harmadnapon megfogtak

Kűlábhoz köttek

Szembe orrba vertek

Büdös nyálakval töpdöstek

Vaskes/z/tyűkvel csabbottak és vasostorokkal ostoroztak.

De hagyjuk el Anyám ezket mind és engedjük el.

Aki ezt e/l/mondja este lefektyibe' regvel felköttyibe'

Bizon mondom bézárom pokloknak ajtóját

Megnyitom mennyeknek országát

Beteg a test

Örvend a lélek

Vígan várja az angyal

Hoj bévezesse mennyországba

Mindörökkénd örökké ámen/t/.

Mennyországba csengetének

Az angyalok felgyülének

Arangyas misét hallgatának.

Az én házam Szent Antal

Néj szegibe néj angyal

Közepibe szent ótár

Szent ótáron szen/t/ kereszt

Kérem az Ur/j/ézust

Hogy vegye a jobb vállára

Kerűjje meg háromszorig az én házamat

És hintézze meg a szent vérivel/l/.

Én kimen/n/ék az én házamból

Feltekintek magas mennyégbe

Nyitval látom mennyország kapuját

Kü/j/el arangyos

Bellül irgalmas

Rajta üle vala a világadó Jédus.

Szent szakállo szaggatval

Piros vére kiontval

Küldte vala az őrőző szent angyalainak.

Kű/l/di vala őköt a fekete fődnek a szinyire

Hoj hirdessétek az én bűnös népemnek.

/A/ki ezt tudja elmondja este lefektyibe'

regvel felköttyibe'

Bizon mondom bézárom pokloknak ajtóját

Megjelentem halálának óráját

Három nappal

Az előtt ámen/t/.

Ne hol áll az áldott Ur/j/ézus!

A Kálvári-hegyen

A Gecemányi ker/t/be'

A rusnyánfa alatt.

Szinye lehirvadval

Szüve szomorodval

Azt mondja, hoj vaj van-e test akit én teremtettem

És lélek akit én kű'/d/tem?

Mer' nem kű/l/dném se angyalaimat

Se apostolaimat

Én magam mennék a három koronás angyalaimval

És új kű/ld/ném a lelkit paradicsomba örülni és örvendezni ámen/t/.

Valaki csodát akarsz

Keresni Szent Antalnál

Bő/v/en lehet feltalálni.

Valaki csoda

Szent Antal

Felmene az Atyához

A Fiúhoz

És a Szentlélekuristenhez.

Azt mondja az Atyauristen hogy mit hoztá nékem ajándékba?

Nem hoztam ejebet Uram Teremtőm

Csak a nagy bodogságnak a nagy bodogságát

És a Fiuistennek a három sing aran'szálát.

Óh eleget hoztál Szent Antal.

Mit kérsz ezé/r/t a sok ajándéké/r/t?

Nem kérek ejebet Uram Teremtőm

Valaki az én nevemben könyörögjön

Tengereknek táboroknak rabjai szabadu/l/jonak

A betegek gyógyulhassanak

És a károsok vigasztaltassanak.

Óh megadatik Szent Antal teljes asztal.

Istennek mátkája

Noénak bárkája

És ú/gy/ legyen mindörökkén/d/ örökre ámen/t/.

/J/ézuskának szent piros vére

Aki a keresztfáról lehullott a fődre

Mosd le a bűnjeinket.

/J/ézuská/m/nak szent sebje csöpp vére érdeme álto/l/

Kérünk téged égi anyánk hogy könyörögj mirajtunk.

Örök Atya fölajánlom Jézuskának szent sebjeit szent testyire

S a münk bűnös lelkünknek üdvességire

Mü/v/érettünk

Mü könyörgünk

Hoj ejkor a Jóistené legyünk

Szen/t/ mennyországba

Gyógyits meg münköt ámen/t/.

...Ezket az imádságokat, ezek régi imádságok, az én anyósomtul tanóltam... s ő a nagymámájátul tanólta kicsi leányka korába'...s akkor őt növelte a nagymámája... ő elmaradott árvánd az édesanyjátul...s akkor elmaradtak több testvér ki mind apró, a legküssebb vót három éves, akkor őköt a nagymáma összegyütötte s esténkén/d/ mikor feküdtek le akkor tanyitotta minden este ezekre az imádságokra... neeem, a templomba nem, ezek otthonvaló imádságok vótak...szeressük imádkoznyi ezt me/r/ nagyon szép gyönyörü szók vannak benne, olyanok, hoj béesnek a szüvünkhöz... mer' najon értsük, hoj mit mondunk... azér esik be hoj az anyai nyelv s azt, magyar szó s azt megértsük jól hoj mit mondunk...ezt a magyar nyelvet...anyai nyelvet ezt értsük s béesik a szüvünk/be/ s megesik a szüvünk s jó sirjunk azér' hoj értsük jól hoj mirül van szó, ... nagypénteki imádság...Szent Antalnak az imádsága az utójján...münk imádkozzuk magunkba s a páter mondja rományul, s de münk tudjuk, hogy mit, mér' kérjük, kit kérjünk, milyen nyomoruságér' - .. magad elmész minden kedden s imádkozzál Szent Antalnál, erőst naj érdeme van az Isten megajándékoz, mit kérünk...

László Józsefné Kiss Erzsébet (1935, Pusztina).'35-ben vagyok születvel a március 19-én.

Gyűjtés ideje: Szabadkígyós, Békés m. 1992. okt. 22. E.Zs.

Wackernagel, Philipp: Das deutsche Kirchenlied von der ältesten Zeit bis zu Anfang des XVII. Jahrhunderts. I-V. Leipzig, 1864. - Ferraro Giuseppe: Regola dei servi della Vergine gloriosa. Az 1281: másolt bolognai kódex. Livorno, 1875. - Zsurnal Minisztersztva Narodnogo Proszvescsenija (Veszelovszkij, A. N.: Opiti po isztorii ravitija hrisztianszkoj legendi) Szentpétervár, 1876. - Kálmány Lajos: Szeged népe III. Szeged, 1891. - Wechssler, Eduard: Die romanischen Marienklagen. Halle a. S., 1893. - Volkskunde und Wortforschung III. (Köhler, Reinhold: Ein altes Kindergebet) Berlin, 1900. - Mansikka, V. J.: Über russische Zauberformeln mit Berücksichtigung der Blut- und Verrenkungssegen. Helsinki, 1909. - Toschi, Paolo: La poesia religiosa del popolo italiano. Firenze, 1922. - Ohrt, Ferdinand: Gamle danske folkebonner. Koppenhága, 1928. - Toschi, Paolo: La poesia religiosa in Italia. Firenze, 1935. - Regnum. Egyhtört. Évkv. (Bálint S.: Népünk imádságai) Uo., 1937. - Nielsen, K. M.: Middelalderns danske Bonnenoger I-II. Koppenhága, 1945. - Hist. Filos. Medd. 37/3. (Szövérffy Josef: Volkskundliches in mittelalterlichen Gebetbüchern) Koppenhága, 1958. - Jahrbuch für Volksliedforschung XI. (Hilmars, Eernst: Mariä Wanderung) Freiburg i. Br., 1966. - Ethnogr. 82. (Fettich Nándor: Vallásos jellegű varázs-szövegek a magyar néphitben) Bp., 1971. - Corrain, Cleto-Zampini Pierluigi: Poesia religiosa popolare del Polesine. Rovigo, 1971. - Russzkij Folklor XII. (Novikov, J. A.: K voproszu ob evoljucii duhovnih sztyihov) Leningrád, 1971. - Major Zala Lajos: Imátlan ima. München, 1971. - Somogyi Alm. 19-21. Szerk. Kanyar József (Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok) Kaposvár, 1974. - Kotula, Francziszek: Znaki przeszlosci. Warsawa, 1976. - Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Bp., 1976, 1978. - Polner Zoltán: Föld szülte fáját. Szeged környéki ráolvasások és népi imádságok. Szeged, 1978. - Népr. Tanulm-ok Szerk. Szemerkényi Ágnes (E. Zs.: Nógrádsipek. Tanulm-ok egy É-mo-i falu mai folklórjáról) Uo., 1980. - Novak, Vilko: Slovenske ljudske molitve. Ljubljana, 1983. - Folklór és tradíció I. Szerk. Kiss Mária (E. Zs.: Későkk. közkölt. emlékek a hazai interetnikus - délszláv - szakrális hagyományban.) Uo., 1984. - M. Népr. V. Népkölt. Főszerk. Vargyas Lajos (E. Zs.: Archaikus népi imádságok) Uo., 1988. - Néphit, népi vallásosság ma Mo-on Szerk. Horváth Pál. (E. Zs.: Modern Szinkretizmus) (Vallástud. tanulm-ok 3.) Bp., 1990. - Vallásoság és népi kultúra a határainkon túl. Szerk. Fejős Zoltán-Küllős Imola. (E. Zs.: „Csókolja egész Mo-ot Juliska néni”. Vallásos hagyományaink mentése külországi m-jaink között) (A magyarságkutatás kvtára. II.) Uo., 1990. - Boldogasszony ága. Tanulm-ok a népi vallásoság köréből. Szerk. E. Zs. (Alszeghy Zoltán: Vádlottak padján; E. Zs.: Az archaikus népi imádságzáradékok tört. kérdései) Bp., 1991. - Studia Slavica Hungarica. 37. (E. Zs.: Historische Fragen der archaischen Volksgebete) Uo., 1991. - Volksfrömmigkeit. Referate der Öst. Volkskundetagung 1989 in Graz. (E. Zs.: Die Rolle der Oralität in Ungarn in Bezug auf die literatur-geschichtliche Erforschung des Spätmittelalters. Archaisch Gattungen der sakralen Volksdichtung) Wien, 1991. - A kat. Egyh. Mo-on. Szerk. Somorjai Ádám OSB. (E. Zs.: A vallásos népkölt., ill. az ~ történeti kérdései) Bp., 1991. - Storia religiosa dell'Ungheria. A. Caprioli-L. Vaccaro. (E. Zs.: La poesia popolare religiosa) Gazzada (Varese), 1992.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.