🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > aranysakál
következő 🡲

aranysakál, sakál (Canis aureus ): a 19. sz-ban végzett nagy folyószabalyozásokig rendszeresen előfordult Mo-on, állománya ezt követőleg csökkent, majd a 20. sz-ra gyakorlatilag kipusztult. Az 1990-es évektől kezdve bukkant fel újra, 2010: az ország déli felén, elsősorban Baranya, Somogy és Bács-Kiskun megyékben már jelentős állománya van. – Félénk állat, a sűrű bokrosokat, nádas területeket kedveli (Toldi nádi farkasa!), éjszaka párban vagy magányosan jár zsákmány utan. Ilyenkor hallatja a birtokolt terület megjelölésére is szolgáló üvöltését. Fő tápláléka, hasonlóan a rókahoz, a rágcsálók közül kerül ki, de gombát, gyümölcsöket, gumókat és dögöt is fogyaszt. – A párok évekig együtt maradhatnak, február-márciusban párzanak, a szuka április-májusban 3–5 kölyköt ellik. Ezek szemei kéthetes korukban nyílnak, két hónapig szopnak és a következő tavaszig többnyire anyjukkal maradnak. Az ~ védett, nem vadászható. – Lásd XI:812. (s.v. sakál) S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.