🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > apotéka
következő 🡲

apotéka (gör.): az ókori görögöknél élés- vagy boroskamra, ahol a már kiforrott bort amforákban tartották. - Rendszerint a ház felső részében volt elhelyezve úgy, hogy a füst átjárhatta. A borospince, a cella vinaria a ház alsó részében volt, ahol a még forrásban lévő új bort agyaghordókban tartották. **

Pecz 1985:178.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.