🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > androgün
következő 🡲

androgün (a gör. androsz, 'férfi' és güné, 'asszony' szóból): teológiai-ontológiai elképzelés, amely szerint az ember eredetileg kétnemű. Platónnál, Philónál, a gnosztikusoknál, a sztatyáknál, F. v. Baadernél, V. Sz. Szolovjovnál fölbukkanó spekuláció. - Összetevői: 1. A ffi és női jelleg kezdettől a lét két pólusa: az aktív-átfogó kezdeményező elv és a passzív-megőrző, amannak tartalmat és hatékonyságot nyújtó befogadó elv. A kettő közti feszültség azonosságként oldódik föl a szellemben, nem válik szét. - 2. Az, hogy az egyes emberekben szétválik ez a 2 pólus, arra mutat vissza, hogy valamiféle törés, szakadás állt be a kozmoszban. Baader szerint ez az Istentől való elszakadás kifejeződése, s így üdvösségi funkciója van. Cs.I.

LThK I:522.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.