anatéma (a gör. anatithémi, 'felfüggeszt' szóból): 1. az ókori görögöknél istenségnek 'szentelt, félretett dolog', fogadalmi ajándék, amit hálából a tp. falára függesztettek. ~ volt fegyver, a zsákmány tizede, a győztes versenyzők díja; leányok eljegyzéskor az övüket, férjhezmentelkor a hajukat adták ~ként. →Delphiben külön kincsesházakat építettek a sok szobor, ékszer, lámpást ~ befogadására. Az ókori rómaiaknál uez a votum. - 2. bibliai megfelelője a korbán, a templomnak szánt ajándék (vö. Mk 7,11). De ismerték az ~ 'átok' változatát is, amikor egy tárgyat, pl. várost, leromboltak, elpusztították, az anatematizált személyt kizárták a közösségből, megfosztották tisztségétől. - 3. a keresztény szóhasználatban: 'kárhoztatás, kiközösítés'. A legrégibb ~kat 306 k. az elvirai zsinat hagyta ránk. Híresek 431: Alexandriai Szt Cirill anatematizmusai →Nesztoriosz ellen. - 4. A 6. sz-tól az ~ és a →kiközösítés elkülönült egymástól: az ~ az Egyh-ból való kizárás, a kiközösítés csak a lit-tól és a sztségek vételétől való időleges eltiltás. V.L.

Pecz 1985. I:766.