anagógia (gör. 'fölfelé vezetés, fölfelé menő út'): a Szentírás misztikus értelmezése. - Órigenész óta főleg a K-i atyáknál megvolt a törekvés, hogy a Szentírás tört. értelmén túl valamilyen magasabb, jelképes értelmet is keressenek. Különösen virágzott ez az →antiochiai iskolában, ahol néha a szó szerinti értelem rovására keresték a misztikus értelmet. Cassianus és Nesztoriosz az ~t leszűkítették a végső mennyei javakra. Ezt a felfogást vették át később a teol-ok: Beda Venerabilis, Alexander Halensis, Nagy Szt Albert, Aquinói Szt Tamás bizonyos módosítással. Amíg a korábbiak megelégedtek a nevek hasonlóságával, Tamás a nevekbe épülő tárgy hasonlóságát kereste; pl. Jeruzsálem, mint a mennyei Jeruzsálem előképe (Gal 4,26), Melkizedek és az ósz-i főpap (Zsid 6,20; 9,7) Krisztus mennyei papságának előképe. A hasonlatosságot természetesen mindig az egész kinyilatkoztatás fényében kell kifejteni. Ezért a misztikus értelmezés nem szakadhat el az igazi teol. értelemtől. G.F.