ambrozián liturgia: a hagyomány által Szt Ambrushoz kötött, Észak-Itáliában honos szertartás. Valójában a 9-10. sz: keletkezett. Szt Ambrus ugyan bevezette az antifónás zsoltárt és a himnuszéneklést, de szert-t nem dolgozott ki. - Az ~ sztmiséje introitussal és lépcsőimával kezdődik. Nagyböjtben a Gloria helyett a diákonus litániát énekel, válasza a Kyrie eleison. A Dominus vobiscumra a pap, az eredeti szembeoltár emlékét őrizvén, nem fordult ki a nép felé. A tanító rész 3 olvasmányból áll: ósz-i lectio, 'olvasmány' (elmaradhatott), epistola, 'szentlecke' és evangélium. A lectio után psalmellust (→graduale, →válaszos zsoltár), az epistola után →alleluját, böjti időben cantust (→tractus) énekeltek. Az evang-ot tömjénezéssel, 2 gyertya között énekelték, utána 3 Kyrie és evang-antifóna következett, mely a bizánci körmenetre emlékeztet. Az oltárt →oráció közben terítették le. Felajánláskor ünnepi misében ffiak és nők kendővel takart kézben viszik az adományokat az oltárhoz. 879: confraternitás volt Milánóban a Scola S. Ambrosii, melynek feladata a felajánlás volt (→ambroziánusok 3.). A felajánlás után következik a Credo, majd a felajánló imádság. Minden sztmisének külön prefációja van, mely a Sanctusszal végződik. A kánon azonos a rómaival, de a milánói sztekről is megemlékeznek. Közvetlenül az átváltoztatás előtt a pap szó nélkül kezet mos. Az átváltoztatás után az „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” helyett a miséző ezt mondja: „parancsot is adott nekik, mondván: Valahányszor ezt teszitek, az én emlékezetemre tegyétek, halálomat és föltámadásomat hirdessétek, eljövetelemet reméljétek, amíg a mennyből újra eljövök hozzátok!” A 'per Ipsum' után következik a kenyértörés a confractorium énekkel. 'Agnus Dei'-t csak gyászmisében mondanak. Áldozáskor a pap: 'Krisztus teste' szavaira a hívő ament válaszol, közben a transitoriumot (→communio) éneklik. - Az ~ túlélte a Karoling-kor és Szt VII. Gergely egységesítő törekvéseit. A trienti zsin. idején Borromei Szt Károly néhány változtatással rögzítette, s 1560: kiadta a milánói misekv-et. Ma a milánói érsség és a svájci Ticino kanton területén él. Elemei a II. vat. zsin. lit-jában föllelhetők. **

Radó 1961. I:102. - Brockhaus I:46.