🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > alapozás
következő 🡲

alapozás: a festészetben az a réteg, amely a →festőalap és a festékréteg között van. - Szerepe a festőalap egyenetlenségeinek eltüntetése és a →festék jó kötődésének biztosítása. Szabályozza a festőalap szívóképességét, ezzel meghatározza a festmény felületi jellegét. A porózus festőalapra először szigetelő (pl. enyv) réteget kell fölhordani; ez egyúttal biztosítja az alapozó réteg jó tapadását is. Az alapozó réteg a kk-ban többrétegű és vastag, később egyre vékonyabb alapok váltják föl. Az ~ színe többnyire fehér, mert ezen érvényesül legjobban a színek teljes világítóereje (→lazúrozás), de a 16. sz-tól megjelentek az újszerű festői hatásokat létrehozó színes alapok is. A fehér alapok töltőanyagból (kréta, gipsz, esetleg kaolin), olajadalék esetén fehér →pigmentből (ólomfehér, cinkfehér, titánfehér) és →kötőanyagból (enyv) állnak. A színes alapok többnyire →bóluszt, okkerfajtákat és száradó olajokat (lenolaj, lenolajkence) tartalmaznak. Az ~ adalékanyagaitól és vastagságától függően lehet merev v. rugalmas, olajtartalmából adódóan szívó, félszívó v. nem szívó. Az ~ kötőanyagaként újabban egyre nagyobb teret hódítanak a vizes műgyanta-diszperziók. G.K.

Welthe 1967. - Nicolaus 1986.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.