alakoskodás: 1. más külső megjelenítése álöltözet, mozdulatok és arcjáték, esetleg →álarc segítségével, eredetileg kultikus céllal. A megjelenített lehetett állat, ember, istenség. Maszkos alakoskodók ábrázolása már a kőkori barlangrajzokon is föltűnik, s azóta is a primitív népeknél éppúgy megtalálható, mint a népi kultúrákban. Egész Eu-ban nagy szerepe volt a ffi-női ruhacserének, a növényi mezbe és szalmába burkolt alakoskodók, ill. a fehér ruhás kísértet megjelenésének. Az Egyh. tiltotta a pogánynak tűnő rituális, főleg az állat~t. - A m. néphagyományban az ~ legfőbb alkalma a farsangvég, de más jeles napokon is szokásos, így Szt Miklós és Szt Lúcia ünnepén, a karácsonytól vízkeresztig tartó időszakban (→betlehemezés, →regölés), pünkösdkor, továbbá lakodalmak, disznótor, szüret alkalmából. Az alakoskodók néha pantomimot játszanak, táncot járnak, rituális cselekményeket hajtanak végre, gyakran →dramatikus játékokat adnak elő tréfás adománygyűjtő felvonulások keretében, v. házakhoz, ill. a mulatságok színhelyére betérve. - 2. a keresztény erkölcstanban színlelés, →vícium, mely által az ember erkölcsileg/lelkileg másnak (jobbnak, többnek) mutatja magát, mint aki. →hamisság, →hazugság S.N.

MNL I:58.