🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > agár
következő 🡲

agár: A 9-15. sz. műv-ében a fehér ~ (mint a teve, a kecske és a fehér hattyú, ill. a szamár és az ökör a jászolnál) a fölismerés jele: az állat megismeri gazdáját (vö. Iz 1,3). Fontos az ~ fehér színe. A kk. ném. jogszokás szerint a hűbéresek az esztendő elején megújították hűségüket uruknak. Ennek jelét, ajándékukat a hűbérúr kutyájának, egy fehér ~nak a nyakára kötötték (aranyozott nyakörvre fehér szarvasbőr zacskóban), s az ~ a gazdájához futott vele. Ezért elmaradhatatlan a →Háromkirályok képein az ~, mely olykor a jászol felé szalad. **

Lipffert 1976:45.


agár: hosszú lábú, szikár, viszonylag kis fejű kutyafajta. Barátságtalan természetű, különösebben gazdájához sem ragaszkodik, ritkán ugat, házőrzésre nem alkalmas. Rendkívül gyorsan fut, ezért régebben, különösen a sík vidékeken főúri sport volt az agarászat: a felugrott nyúlra eresztették rá az agarakat és lóháton követték őket. – S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.