agresszivitás (a lat. adgredi, 'odalép' szóból): eltévelyedett erősség, ellenséges erőszakosság. Cselekedete az agresszió. - 1. tág értelemben: „egy veszélyesnek minősített tárgy vagy személy megsemmisítésére, illetve ellenállásának letörésére irányuló” magatartás (Brugger). Egyesek - erős túlzással - minden tevékenységet, aktivitást legalábbis elfojtott ~nak tekintenek. - Szoros értelemben ~ról csak a mások megkárosítására irányuló szándék esetén beszélhetünk. Formái: előítélet, mások lekicsinylése, gorombaság, aszociális jellemvonások (irigység, fukarság, féltékenység, uralkodásvágy), gyűlölködés, fegyverkezés, háború és a bűnözés formái. Vitatott, hogy velünk született, ösztönszerű tényező-e, v. fölvett magatartás, valamiképp a rossz nevelés eredménye. S. Freud és K. Lorenz szerint az ember természeténél fogva agresszív, és csak tudatos munkával (humanizálással) késztethető arra, hogy embertársaival bizonyos fokig békében éljen. Az ortodox pszichoanalízis és a lorenzi magatartáskutatás pesszimista emberképe Th. Hobbes, A. Schopenhauer, ill. E. Nietzsche fil-jára és a darwinizmusra épül (vö. mindenki harca mindenki ellen). Az ~t szerzett tulajdonságnak tekinti J. J. Rousseau, aki szerint az ember alapvetően jó. K. Marx szerint az embert a magántulajdon és az osztálytársad-ak rontották el, de a modern lélektan és a társad-tud. egyes irányai is ezt vallják. A. Adler szerint az ~ nem más, mint a kisebbrendűségi érzés, ill. a létbizonytalanság ellensúlyozása. Mivel kultúránk szerintük agresszív jellegű (vö. patriarchátus, militarizmus, osztálytársad., kizsákmányolás), sok család életében jelen van az ~, és a gyermekek otthonról hozzák magukkal a többieken való felülkerekedés vágyát. A Yale Egy-en (USA) 1939-től kialakított frusztrációs ~-elmélet értelmében az ~ a csalódásokra, az ösztönök kielégítetlenségére vezethető vissza, amivel együtt járhat a melankólia és az öngyilkosság. Ezt az elméletet további kutatások finomították: személyiségünktől függ, hogy a kudarcokra önváddal, ellenségeskedéssel v. a problémát föloldó magatartással válaszolunk-e. Társ. megítélésében a mérleg ma afelé billen, hogy az ~ éppúgy, mint az elmagányosodás, a bűnözés és számos pszichopatologikus állapot, nevelési, önnevelési, pol., műveltségi és gazd. hibákra, hiányosságokra vezethető vissza. Így az ~ elleni harcot is az e hibák elleni harccal együtt kell elképzelnünk. A „lelki egészségvédelem” és a szeretetre való nev. elvezethet az ~ megfékezéséhez, esetleg megszüntetéséhez is. - Napjainkban főleg a Ny-ról áramló tömegkommunikációs hatás (krimik, akciófilmek, a nyers erő istenítése) az ~t szinte divatos magatartássá teszi a fiatalok között. - 2. a kat. erkölcstan szerint a szoros értelemben vett ~ az erősség eltévelyedése, bűn a mértékletesség és a felebaráti szeretet erénye ellen. Hajlama az →áteredő bűn következtében van meg minden emberben. A rendszeres (gyermekkortól végzett) lelkivezetés az →akaratneveléssel és az ellentétes erény példájával és gyakoroltatásával (szelídség, engedékenység, szolgálatkészség) meg tud szabadítani az ~tól. Fontos szerepe lehet a helyes foglalkoztatásnak, az aktivitás és az erő okos lekötésének (sport, fizikai munka). Cs.I.-L.V.-**