adásvétel: szerződés, amelyben az egyik fél (az eladó) valamely értéknek (árunak) tulajdonul való átadására, a másik pedig (a vevő) a vételár megfizetésére kötelezettséget vállal. Erkölcsi szempontból az eladónak kötelessége: 1. azt az árut adni át, amelyre a szerződés vonatkozott; az áru lényeges megváltoztatása az ~t érvényteleníti, s az eladó súlyosan véthet az igazságosság ellen; 2. gondoskodni róla, hogy csak olyasmit adjon el, ami jogosan az övé, különben nem ruházhatja át jogosan a tulajdonjogot s jogtalanul veszi fel a vételárt; 3. megvallani az eladandó áru lényeges hibáit v. fogyatkozásait, még ha a vevő nem kérdezi is, másképp az ~ érvénytelen, s az eladó az árat köteles visszatéríteni; valamint a lényegtelen hibákat is, ha a vevő kérdezi, másképp az ~i szerződés a vevő részéről felbontható, ha a vevő az árut így is megvette volna, az árnak megfelelő része visszatérítendő; 4. oly állapotban átadni az árut, aminőben az ~ idejében volt, s a megállapított v. az állami törvények által körülírt helyen és időben kell átadnia. Ha az áru időközben az eladó hibájából kárt szenved, e kárt az eladó megtéríteni köteles, mégpedig ha az eladónak erkölcsileg is beszámítható hibájából szenvedett kárt, a kártérítés kötelezettsége a világi bíróság ítéletétől függetlenül is fennáll; ha hibáján kívül szenved kárt a még át nem adott áru, a kár azt illeti, akié az illető időpontban a tulajdonjog volt. A vevő kötelessége: 1. az áruért legalább a minimális igazságos →árat megadni, még ha az eladó tudatlanságból alacsonyabb árat kérne is; viszont az eladó sem fogadhat el jogosan tudatlanságból felkínált olyan árat, amely az igazságos ár maximumát meghaladja; 2. az árat megfizetni, mégpedig a kikötött időben, v. ha idő nem volt kikötve, az áru átadásakor; 3. az árut idején átvenni és árát megfizetni. **