Atanáz, Athanasziosz, Szt (Alexandria, 295/96.-Alexandria, 373. máj. 2.): püspök, egyházatya, az igaz hit nagy védelmezője az →arianizmussal szemben. - Gyermekkora a Diocletianus-féle üldözés idejére esett, már ekkor találkozott →Meletiosz követőinek túlzott szigorával. Ifjúsága egy részét a pusztában, Remete Szt Antal tanítványi körében töltötte. Miután visszatért városába, diákonus lett. Ekkor tűnt föl tévtanításával →Arius. Vsz. ~ a szerzője annak a levélnek, amelyben Alexandrosz pp. elítélte a tévtanítást. A pp. magával vitte ~t a →niceai zsinatra, ahol mindenki fölfigyelt rá. 328. VI. 8: megválasztották Alexandria pp-évé. Hivatalba lépve végiglátogatta a joghatósága alá tartozó ter-et, Szt →Pakhomiosz remetéit is, akik később ismételten körükbe fogadták. Távollétében Egyiptom meletiánus pp-ei bevádolták Nagy Konstantin cs-nál, és megpróbálták elmozdítani székéről. ~ Nikomédiába ment, igazolta magát, és a cs. fölmentette a vádak alól. 332 húsvétján tért vissza székvárosába. Az év végén a meletiánusok gyilkossággal vádolták meg, és a palesztinai Caesareába zsin-ot hívtak össze letételére. Tervük azonban meghiúsult, mert kiderült, hogy az állítólag meggyilkolt pp-öt ők maguk rejtették el egy ktorba. A cs. elismerését kifejező levéllel állt ~ mellé. Eközben a hivatalából elmozdított Arius színleg kat. hitvallást tett a cs. előtt, aki elrendelte, hogy fogadják őt vissza az egyh. közösségbe. ~ ezt megtagadta, ami rosszallást váltott ki a cs. udvarban, amit kihasználva a meletiánusok most az ariánusokkal együtt léptek föl ~ ellen. Az ügy tisztázására a cs. zsin-ot hívott össze. ~ 50 pp-kel érkezett Tirusba, ahol a zsin. már jelenlévő 60 résztvevője csúfot űzött belőle, kísérőit be sem engedték az ülésterembe. ~t a cs. tisztviselők mentették ki ellenségei közül. Konstantinápolyba vitték a cs. elé, aki Treviribe (Trier) száműzte. A város pp-e, Maximinus szívesen fogadta, s ~ megismertette a szerz-eket a K-i szerz-ség tapasztalataival. Remete Szt Antal levelet írt a cs-nak ~ érdekében, de az haláláig (337. V. 22.) hajthatatlan maradt. Utóda, Constantius azonnal visszaadta ~ ppi székét. A 28 hónapos távollét után, XI.23: Alexandriába visszaérkező ~t hívei nagy lelkesedéssel fogadták. A tirusi zsin. résztvevői azonban egy Pistus nevű ariánus pp-öt akartak az alexandriai széken látni, ezért körlevelet intéztek az egyh-hoz, és I. Gyula p-nál is tiltakoztak ~ szerintük törvénytelen visszatérése ellen. A köv. évben az egyiptomi kat. pp-ök zsin-ot tartottak Alexandriában, s kifejezték ~ iránti húségüket; ezt levélben tudatták a p-val és minden egyh-zal. →Euszébiosz hívei zsin. összehívását kérték a p-tól ~ ügyében, de közben egy Gergely nevű kappadókiai papot pp-ké választottak, aki 339. III. 22: el is foglalta székét Alexandriában. Zavargás támadt, s ~, hogy elkerülje a vérontást, elhagyta a várost, és a remeték közé húzódott vissza. A cs. katonasággal kerestette, de hiába; a p. hívására azonban Rómába ment. A p. zsin-ot hívott össze, mire az euszebiánusok szakadással fenyegetőztek (jóllehet korábban ők kérték a zsin. összehívását), mondván, hogy a p. illetéktelenül avatkozik a K-i egyh. ügyébe. 340: a zsin. mégis összeült. Az 50 résztvevő hosszasan tárgyalta ~ ügyét, és a p. végül megerősítette hivatalában. ~ azonban Rómában maradt, közvetve kormányozta egyhm-jét, s a vele lévő szerz-ek segítségével a rómaiakat is megismertette a K-i szerz-ség értékeivel. - Az uralkodók 343 őszére Szardikába zsin-ot hívtak össze. A K-i euszebiánus pp-ök részvételük föltételéül szabták, hogy az általuk letett pp-öket - főként ~t - zárják ki a részvételből. Mivel kérésük nem teljesült, elhagyták a várost; az ott maradtak megerősítették ~ ppségét, és szavára elálltak az ariánusok felé közvetítőnek szánt, de félreérthető, a niceaitól eltérő hitvallás megfogalmazásától. - Amikor Alexandriában Gergely ellenpp. meghalt, Constans cs. révette ~t, hogy térjen vissza városába. ~ hosszas tiltakozás után útra kelt, és 346. X. 21: bevonult Alexandriába. Néhány éves viszonylagos nyugalom után, mivel ~ oltalmazói (Pakhomiosz, Constans cs., Gyula p.) egymás után meghaltak, 352: ellenségei följelentették Liberius p-nál. A p. Rómában zsin-on erősítette meg ~t, aki ezután a vádaskodások ellen tiltakozó levelet intézett Constantius cs-hoz. A cs. maga elé hívatta, de ~ azt válaszolta, hogy csak kifejezett parancsnak engedelmeskedik. A parancs elmaradt, a cs. ellenben 353: Arles-ba zsin-ot hívott össze, és arra kényszerítette a résztvevő pp-öket, hogy ítéljék el ~t. Ezt 355: Milánóban újabb zsin-ra erőltette rá, s akik nem hajlottak az ariániusokkal való egyetértésre (pl. Vercelli Szt Özséb, Milánói Dénes), azokat száműzte: 356: a galliai pp-ök zsin-ával tette a cs. uezt, innen Poitiers-i Szt Hilariusnak kellett K-i számkivetésbe mennie. Mivel Liberius p. pártfogásába vette ~t, a cs. elfogatta, és őt is száműzte. 357. I. 6: katonák jelentek meg Alexandriában, hogy eltávolítsák ~t, aki nem tágított; egy hónapos tárgyalássorozat után a tp-ban támadták meg, de klerikusai ki tudták menekíteni a városból. ~ újra a remeték közé ment, s ott maradt Constantius haláláig. 361: Julianus cs., aki vissza akarta hozni a pogány vallást, a korábban letett kat. pp-öknek visszaadta a széküket, hogy a belső ellentétek szításával gyengítse a kerséget. ~ buzgósága és hithűsége fölingerelte őt, ezért 362. X. 24: ~nak újra a remeték közé kellett menekülnie. A cs. rendőrség hosszasan, de hiába kutatott utána. - 363. VI. 26: meghalt Julianus; utóda, Jovinianus az igaz hit és a békesség híve volt; ~t zsin-ra hívta Antiochiába. 363. X: Meletiosz pp. kivételével minden résztvevő pp. aláírta a →niceai hitvallást. A cs. azonban már a következő év II. 16: meghalt, s utóda, Valens Constantius nyomdokában járt. Elrendelte, hogy űzzék el azokat a pp-öket, akiket Julianus juttatott vissza székükre. ~t ez nem érintette, de a városában támadt zavargások miatt 365. X: mégis titokban eltávozott. Valens cs. kifejezett parancsára tért vissza, s 366. II. 11: utoljára iktatták be hivatalába. Hátralévő éveiben már nyugodt körülmények között munkálkodhatott. - Nazianzi Szt Gergely az Egyh. oszlopának és az ortodoxia atyjának nevezte. 553: a konstantinápolyi zsin-on a legnagyobb egyhatyák között tisztelték. - Ikgr. Ált. gör. pp-ként ábrázolják, többnyire a →négy nagy keleti egyházatya csop-jában, fedetlen fővel (Bernini, Cathedra Petri, Róma, Szt Péter-baz., 1657-66), olykor mitrával v. szerz-ként; a K-i egyh-ban fehér hajjal és szakállal. Attrib-ai: csónak (a Níluson találkozott üldözőivel), sugárzó háromszög (az ariánusokkal szemben megvédett Szentháromság jelképe), kv. és mitra. - A börtönőrök védőszentje. Fejfájás ellen kérik oltalmát. Ü: máj. 2. - M: PG 25-28. V.L.

LThK I:976. - BS I:522. - Vanyó I:565. - SzÉ I:192. - Sachs 1980:47.

Atanáz, Athosz-hegyi, Trapezoszi, Szt (Trapezosz, Fekete-tenger partján, 925/930.–Athosz-hegy, 1002 körül): szerzetes, →Athosz szerzetes köztársaság alapítója. – Előkelő családban született, a keresztségben az Abraamius nevet kapta. Korán elvesztette szüleit, s anyjának egy rokona fogadta örökbe. Alapos nevelést és jó kiképzést kapott a világi tudományokban is, és még fiatal éveiben Bizáncba került. Alighogy felnőtt, keresett tanító lett. Amikor egy utazása során megpillantotta a sűrű erdővel benőtt Athoszt, mélységes vágy fogta el, hogy ott, a vadonban telepedjen meg. Hazatérése után Bizáncban megismerte Maleinasz Mihályt, a bitiniai Küminasz-ktor igumenjét, s ennek unokaöccsét, a hadvezér Niképhorosz Phokaszt. Amikor Maleinasz Mihály elhagyta Bizáncot, Abraamius vele ment, és a beöltözéskor az Atanáz nevet kapta. – 4 évvel később elöljárói „a csendesség nagy harci állapotába” bocsátották, vagyis ezentúl a ktortól bizonyos távolságban remeteként élhetett egy parányi cellában kenyéren és vízen, kemény lemondásban; de továbbra is engedelmességre volt kötelezve elöljárója iránt. Hamarosan ismertté és híressé vált. Elöljárója nemcsak testvéreket, hanem mindenhonnan származó magas állású látogatókat is küldött hozzá, hogy az üdvösség szavát hallják tőle. Niképhorosz Phokasz is, aki Atanáznak egész életében rendkívüli tisztelője maradt, azok között volt, akik fölkeresték csendes remetelakában. Akkor vallotta meg először Atanáznak Niképhorosz azt a szándékát, hogy lemond a világról és szerzetes lesz, mihelyt meg tud szabadulni a cs-i szolgálattól. A kolostorban az a hír kelt szárnyra, hogy Mihály igumen Atanázt szeretné utódjának. ~ elmenekült az Athoszra, hogy a magányban kizárólag Isten számára éljen. – Athosz hegyén már életk szerzetesek, szervezetlen remeteségben, regula nélkül, szétszórva a hegyen. Bizonyos fajta szerzetesi tanács a „protosszal” az élén gondoskodott a közös kérdések szabályozásáról. ~ álnéven állítólagos hajótöröttként csatlakozott az egyik szerzeteshez, aki tudott egy kevéssé olvasni és írni, s úgy alárendelte magát vezetésének, mintha kezdő és írástudatlan lett volna. Niképhorosz Phokasz, aki akkorra a kelet-római birodalom csapatainak legfőbb parancsnoka lett, nyomoztatott utána. Amikor Niképhorosz testvére, Leo Phokasz a szkítákon aratott nagy győzelme (958–959) után az Athoszra érkezett, hogy győzelméért hálát adjon Istennek, fölfedezte ~-t és vissza kellett térnie a cellájába. – Megint áramlani kezdtek hozzá az emberek, s ő ismét próbálta kerülni a dicsőséget és a tiszteletet. Ezúttal az Athosz sűrű erdeibe menekült. ~ ekkor tapasztalhatta meg a remeteélet veszélyes voltát, ezzel pedig megnyílt a szeme a szerzetesség közösségi életének fontosságára. – Niképhorosz Phokasz, aki Szicíliában a szaracénok elleni döntő hadjárata előtt állt, magához kérette ~t és néhány társát. A szükséges pénzzel is ellátva megbízta, hogy az Athoszon építsen ktort tp-mal együtt; ő maga, Niképhorosz is oda szándékozott később szerzetesként belépni. Atanáz még egyszer védekezett, mert – mint maga írja – „szabadon és egyedül akar élni”, menekül az emberek sokasága és a vele járó szétszórtság elől. Nem fogadta el sem a megbízatást, sem a pénzt, hanem visszatért cellájába, a szent hegyre. Nem sokkal később mégis meg kellett adnia magát Niképhorosz küldött követeinek. – A 962. év vége felé meg kellett kezdődnie az Athoszon az építésnek. ~ először a „kathiszmát”, a remetelakot állíttatta föl nagy barátja, Niképhorosz számára egy kis oratóriummal együtt, majd hozzáfogott a Szűzanya-főtp. építéséhez. Az építkezés gyorsan haladt, és a munka megkezdésétől számított négy hónap múlva a fele már elkészült; ekkor, 963: érkezett a hír Bizáncból, hogy Niképhorosz kelet-római cs. lett. ~ ezt árulásnak látta, hiszen Phokasz szerzetesi életet fogadott. Megszakította a tp. építését, és Bizáncba ment. A cs. megadóan és alázatosan hallgatta barátja gondolatait; megesküdött, hogy tervét egyszer végre fogja hajtani, és sikerült ~t annyira megnyugtatnia, hogy az visszatért Athoszra, és folytatta művét. – Az építési munkálatok Athosz arculatát megváltoztatták. A nagy tp. elkészült, két kis oratóriumot illesztettek hozzá; körülötte kialakultak a cellák. Következtek a malmok, konyhák, a refektórium, kórház, vendégotthon és fürdő a betegek számára. Fáradságos munkával irtották az erdőt, a vizet messziről, az Athosz magaslatáról vezették le. A munka láttára mindenfelől áramlott az építkezőkhöz a segítség, és sokan közülük maguk is szerzetesek lettek. ~ szilárdan kézben tartotta a fiatal alapítást, s hozzáértő vezetésével gyorsan és szüntelenül nőtt a szerzetesek közössége; a hegyi lakók közül is sokan csatlakoztak hozzá. A cs. terület- és pénzadományai, amelyek okmányai még ma is megvannak, s más pártfogók pénz- és természetbeli adományai biztosították fennállásukat. – 969: meggyilkolták Niképhorosz Phokaszt, aki cs-ként is szerzetes módon élt. Atanáz Isten rendelésének látta, hogy szándéka megvalósulását – tudniillik, hogy az Athoszon szerzetesi ruhát öltsön – Niképhorosz „vértanúhalálra” cserélhette. – A trónon Phokaszt gyilkosa, Joannész Tzimiszkesz követte (ur. 969–976). Ezzel egy időben az Athoszon régóta parázsló nyugtalanság lobbant föl. A szent hegy régi lakóinak – különösen a protosznak – szemében szálka volt ~. Tevékenységében a régi szerzetesi hagyományok lerombolását látták. A szerzetesi élet két különböző eszménye, a remeteség és a közösségi élet került szembe e vitában. A kísérlet, hogy az új császárt ~ ellen ingereljék, meghiúsult, amikor uis ~ Bizáncba utazott, hogy önmagát és művét igazolja, Tzimiszkész cs. az építkezés mellé állt. – A külső építkezést hasonló célratöréssel és energiával követte a belső. ~, aki szenvedélyesen szerette a zavartalan csendet, aki kezdetben nem akart mást, mint a saját „lelkét megmenteni”, s lehetőleg mások vezetésére bízta magát, az események folytán a közösségi szerzetesi élet úttörője és élharcosa lett Athoszon. – Regulájában, amely nem sokkal császári pártfogójának halála után keletkezett, teljesen a közösség áll a középpontban. A közösség, amint Atanáz ismételten mondja: „ekklészia”, azaz Jézus Krisztus által egybehívottak közössége, melynek belső egysége nem más, mint Krisztus testének egysége. Az igumen a szerzetesek atyja és testvére. „Testedet és lelkedet és minden egyebet a szeretet egyenlőségében szét kell osztanod valamennyi lelki gyermeked, testvéred és atyád között” – vési jövendő követőinek lelkébe. A testvéreknek mindenük közös: házuk, asztaluk, mindenekelőtt pedig az istenszolgálatuk. Tökéletes engedelmességgel és mély alázattal viseltetnek elöljárójuk iránt. A szeretet mindnyájuk számára egyesítő kötelék. – A testvérek számát ~ 120 személyben állapította meg. Közülük csak öten vonulhattak vissza időnként elöljárójuk engedélyével a környező cellákba „hészükhaszta”-ként, hogy kizárólag a szemlélődésnek és imádságnak éljenek. – Tekintélye mindinkább nőtt. Mindenfelől áramlottak az Istent keresők a szent helyre; érkeztek Rómából, Itáliából, Calabriából, Amalfiból, Ibériából, Arméniából. Az utókor emlékében úgy élt tovább a szent, mint Krisztusnak mindenkor szeretetre méltó, vidám és mindenekfölött alázatos szolgája. – Egyfajta önkéntes engesztelő halálnak látták tanítványai Atanáz hazatérését. A tp. egyik bővítésekor feltétlenül saját kezével akarta lezárni a kupolát. Hat más testvérrel együtt lezuhant, s a rázúduló omladék maga alá temette. – Ü: VII. 5. **

SzÉ 2009. I:1207.