Antonia-vár (héb. birah, Josephus Flaviusnál Barisz, lat. arx antonia): Jeruzsálem fellegvára. – Először Neh említi (2,8; 7,2). A Hasmoneusok felújították (ZsidTört 15,11.4; 18,4.3). Nagy Heródes átépíttette és egykori pártfogója, Antonius tiszteletére ~nak nevezte el (15,8.15; 15,11.4; 18,4.3; ZsidHáb 1,75.401; 5,238). – A 4 tornyú vár 25 m magas, minden oldalán meredek sziklára épült (5,5.8) és egyszerre szolgált palotául is, erődül is. A róm. helytartók idején a helyőrség szálláshelye volt (ApCsel 21,31–37; 22,24; 23,10.16). Két helyen vezetett le lépcső a Templom-térre; a helytartó így a Templom-teret is felügyelete alatt tarthatta. A zsidó háború idején a felkelők kezén volt; hősiesen védték, de Titus bevette (Kr. u. 70) és hamarosan le is romboltatta. A 12. sz-tól egy hagyomány itt keresi Pilátus →praetoriumát. R.É.

BL:73. – Kroll 1993:78, 433.