András, I., Endre, Katolikus (†Zirc, 1060 őszén): magyar király (1046. IX-1060 ősze). - Apai ágon Szt István unokaöccsének, Vászoly (Vazul) hg-nek és egy Tátony nb. lánynak a fia. 1038 e., apja összeesküvésének fölszámolásakor bátyjával, Leventével és öccsével, Bélával együtt menekülnie kellett. Rövid cseh-, majd lengyo-i tartózkodás után Leventével Kijevbe, Nagy Jaroszláv or. fejed. udvarába ment, akivel családja rokoni kapcsolatban állt. Mivel a m. ősvallásban nevelkedett, csak itt tért a ker. hitre és kapta az ~ nevet. Nőül vette →Anasztáziát, Jaroszláv legidősebb lányát. 1046: a ném. hűbéressé lett Péter kir-t elűző m-ok hívására bátyjával együtt hazatért, hogy Mo. függetlenségét helyreállítsa. Kezdetben nemcsak az idegenek, hanem a ker. Egyh. elleni fölkelést is helyben hagyta. Mivel Levente meghalt, 1046.IX végén mint az Árpád-ház családi jogon örökösödő tagját Mo. kir-ává választották. - 1047 elején koronázták meg Székesfehérvárott, s amint uralma megszilárdult, minden erővel a m. ker. kirság helyreállításán munkálkodott. A pogány lázadást elfojtotta, s akkor is Szt István örökét folytatta, amikor nem engedte, hogy a ker. vallás erősítése címén a ném-ek uralma folytatódjék. Követség útján, kedvező föltételekkel békét ajánlott ugyan III. Henrik ném. cs-nak, de a hűbéri viszony fönntartására nem volt hajlandó. A Mo. leigázására törő cs-t két ízben, 1050-51: és 1052: kiverte Mo-ból időközben Lengyo-ból hazahívott öccse, Béla fővezérlete mellett. Felesége révén gör. szert. ort. szerz-eket telepített le Visegrádon és Tihanyban, de 1047: befogadta a fölégetett Verdun menekülő knk-jait, s más, lotaringiai egyh. személyekkel - a ném. hatást fr. kapcsolatokkal ellensúlyozva - erősítette a m. Egyh-at. IX. Leót 1052: Pozsonyban, személyes találkozó révén sikerült távol tartania a ném. érdekű pol. beavatkozástól. Tihanyban 1055: Szűz Mária és Szt Ányos orléans-i pp. tiszt. bencés apátságot emeltetett. Ny-i kapcsolatait erősítette, hogy 1050: feleségének húga, Anna I. Henrik fr. kir. felesége lett. K felé Bizánccal is jó kapcsolatokat alakított ki, miután 1049: a bizánci birod. területén Szófiáig hatolt, majd békét kötött. Sikerrel hárított el és terelt más irányba a K-i határtól egy besenyő elözönlést. Uralkodásának 2. felét azonban megrontotta Béla öccsével való viszálya, akit kezdetben tronörökösévé tett. 1053: született Salamon nevű fia, akit 1057: megkoronáztatott, s 1058: eljegyeztetett Judittal, az időközben elhunyt III. Henrik cs. leányával. Béla támadó föllépése miatt ~ mindinkább arra kényszerült, hogy ném. pártfogást, katonai segítséget keressen. Népszerű öccse elleni gyilkos tervei és idegenben való pártfogáskeresése miatt alattvalói elhagyták. 1060 őszén Mosonnál Bélával betegen döntő ütközetet vívott, lováról lezuhant, s megtiporták. A súlyos sérülésekkel Zircre vitték, ahol rövidesen meghalt. Az általa alapított tihanyi apátság altp-ában temették el, ahol sírja ma is látható. - Utóda 1060. XII. 6: testvére, I. Béla. D.D.

Müller J.F.: Disquisitio historico-critica belli fraterni inter Andream I. et Belam I. Nagyvárad, 1782. - Meyndt, J.G.: Kaiser Heinrich III. u. König Andreas I. Leipzig, 1870. - Kerékgyártó 1882:36. - Pallas I:606. - Mátyás Flórián: Egy honfoglalás előtti m. hadjáratról No-ban és I. Endre, Kálmán kir-aink halála évéről. Bp., 1898. - Pauler II:622. - Karácsonyi János: Szt István anyja. I. A. atyja. Új eredmények. Uo., 1906. - Baranyay Károly: M. büntetőjogtört. 1. I. Endre kir. uralkodásának végéig. Miskolc, 1928. - Jakubovich Emil: I. Endre kir. törvénybeidéző ércbilloga. Bp., 1933. (Klny Turul) - Jakubovich Emil: D. Ladungsregel. König Andreas I. Berlin-Leipzig, 1935. (Klny Ung. Jahrbücher) - Századok 1934:484. (Váczy Péter: A kir. kúria bírósága és I. Endre kir. törvénybeidéző ércbilloga) - Angyal Pál: I. E. és Szt László büntetőtörv-e. Bp., 1941. - Dümmerth 1977:210. - Kristó-Makk 1988:70.