álom: alvás közben megjelenő kép, esemény. - 1. A mélylélektan kutatásának tárgya, híd a tudattalan és a tudatos között. Hasonló, de normális körülmények között nem olyan mélyre ható folyamat, mint az asszociáció v. a meditáció. Az ~ban az ember tudatalatti mélyéből jönnek elő jelzések, melyeket S. Freud kísérletei alapján a személyiség károsodásával járó megbetegedések gyógyítására használnak. - 2. A Szentírásban. Mivel az ~ a lélek ellenőrizhetetlen mélységébe vezet, könnyen a mágia és a hazug prófétálás eszköze lehet, s mint ilyet a törvény tiltja (vö. MTörv 13,2-6). Ugyanakkor mind az ÓSz, mind az ÚSz értékeli azt az ~t, ami mint misztikus esemény a kinyilatkoztatás eszköze. Ez lehet bölcsességi-kegyelmi célú (ÓSz: Jákob, ÚSz: Szt József ~a), v. politikai-kritikai célú (Ter 40,41; József ~i Egyiptomban, a prófétáké a fogság idején; az ApCsel 12,1-10: leírt ~k). Idővel az ~ megfejtése a beavatottak dolga lett. Az ~látásra alapuló irodalmi műfaj az apokaliptika (vö. Dániel és a Jelenések kv-e). - 3. A keresztény lelkiség tört-ében az ~mal viszonylag keveset foglalkoztak, jóllehet a misztikus sztek életét végigkísérték az ~ban kapott rendkívüli kegyelmek (Szt Ferenc, Sziénai Szt Katalin, Avilai Szt Teréz). A mai lelkivezetés a mélylélektan eredményeire építve az ~t az istenélmény egyik lehetőségének tekinti, s fölhasználja az agresszió, az ellenségkép, a félelem, erőtlenségek és fóbiák gyógyítására. - Az elmélkedőknek szól Loyolai Szt Ignác tanácsa: jó este azzal a gondolattal elaludni, amivel reggel ébredni szeretnénk. Fölébredéskor uannak a gondolatnak kell szentelni az első figyelmet, és szemlélni kell, mi következik belőle. Ily módon az alvás tudattalan folyamatának fölszabadító hatása az istenélmény szolgálatába állítható. **

Hörmann 1976:1600. - Schütz 1988:15.