állami zászló: állami felségjelvény, az állam legáltalánosabb jelképe. - Magában foglalja az áll. (a nemz.) színeit. Évsz-okon át a hadakozásokban volt jelentősége, napjainkban az ünnepeken kívül szerepe van hajók felségjelzésénél. Az ~ és az →állami címer összefüggő jelképek, amit a m. zászló tört-ének alakulása is mutat. - Első uralkodóink idejében pogány motívum uralkodott a zászlókon: vörös alapon fekete turul. Amikor a m. hatalmi szimbolikában megjelent a kettős kereszt, fölkerült a lobogókra is. Imre korában a keresztes címert a vágásos pajzs váltotta föl, ekkor a zászlók is vörös-fehér vágásos díszítő elemeket tartalmaztak. A Képes Krónika a kir. seregek zászlait mindig vágásos, az orsz-ot jelképező, a főúri csapatokat keresztes motívummal ábrázolta. - A legrégibb fönnmaradt m. ~ alapszíne zöld, benne vörös kettős kereszt. Hunyadi Mátyás korától általános a piros-fehér-zöld színek alkalmazása. A Habsburgok uralkodása idején a nemz. színek, a zászló és a m. címer használatát is igyekezett az udvar háttérbe szorítani. A zászló ez idő tájt még döntően katonai jellegű; részben az osztr. sas, részben a különféle egységek eltérő motívumai találhatók rajta. - A m. nemz. zászló megteremtése összefüggésben van a →nemzeti színekkel. Áll. színekként s az ~ színeiként 1848: határozták meg. Ezzel az artikuláris szabályozással elválasztották az ~t a katonai lobogóktól. Ez időtől (az abszolutizmus időszakát kivéve) szinte mindvégig a háromszínű lobogó volt Mo. nemz. és ~ja. A dualizmusban a koronás kiscímer díszítette, amit a két vh. között is megtartottak. 1949: a Rákosi-címert helyezték a lobogó közepére. E gyakorlat 1956 u. megszűnt, minthogy a forr. egyik legelső tette volt a Rákosi-címer kivágása a m. zászlóból. Jelenleg nincs előírás címer alkalmazására, a címeres ~ mégis gyakori. M.B.

Kállay 1989.