állameskü: az alkotmányra teendő állampolgári eskü. - A Minisztertanács 4288/1949. sz. rendelete (X. 22.) előírta azok számára is, akik „az állam terhére részesülnek jövedelemkiegészítésben”. Így a →kongrua és a hitoktatói fizetések révén az ~ lelkipásztor és hitoktató papok számára is kötelezővé vált. Az eskü szövege: Én, ... esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz, annak népéhez és alkotmányához hű leszek: az alkotmányt és alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami hivatalos titkot megőrzöm, hivatásom körében a nép érdekeinek szolgálatában járok el és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy működésemmel a Magyar Népköztársaság megerősödését és fejlődését előmozdítsam. 1949. XII: a vallás- és közokt-ügyi min. levélben közölte a pp-ökkel, hogy az áll. elvárja a papságtól az ~ letételét. Mivel a kongruával kapcsolatos megállapodás XII. 31: lejárt, a miniszter jelezte, hogy az ~ elmulasztása esetén a kongrua folyósítását megszüntetik. A pp-kari konferencia XII. 15: tárgyalta az ügyet, s a kongruás papoknak engedélyezték az ~t, de ők maguk megtagadták. Álláspontjukat két pontban foglalták össze: „1. A ppi kar tagjai mint az Egyház tanítói és kormányzói hivatalának tagjai az Egyház gyakorlata szerint ~t csak az Apostoli Szentszék engedélyével tehetnek. - 2. A 4288/1949. sz. minisztertanácsi rendeletben érintett többi egyházi személyek a kívánt eskűt letehetik a kat. erkölcs eskűre vonatkozó elvei szerint, azaz salvis legibus Dei et Ecclesiae, 'Isten és az egyh. törv-einek sérelme nélkül'.” Hozzátették, hogy az ~ letételére csak a közalkalmazottak és az áll. jövedelemkiegészítésben részesülők kötelezhetők. A kultuszminiszter felszólítását a rendfőnökök is megkapták, de a ppi karhoz hasonlóan megtagadták. A prot. egyházak vezetői viszont 1950. I. elején letették az ~t. - Az →Állam és Egyház közti megállapodás után az ~t az idézett szöveggel a papok és a pp-ök hivatalba lépésük előtt letették. M.B

Gergely 1985:85.