áldozás (lat. communio): 1. a szó tág értelmében az →áldozatot bemutató, ill. fölajánló részesedése az áldozatból. - 2. a katolikus Egyházban a) a szentmisének a →kánont követő, a Miatyánktól a zárókönyörgésig tartó része. - b) az →Eucharisztia vétele, a szentáldozás. →Elsőáldozás után minden hívő köteles legalább évente egyszer szent~hoz járulni. Ezt a parancsot a húsvéti időben kell teljesíteni, hacsak valaki megfelelő okból, 1 éven belül, más időben nem tesz neki eleget (920.k.). Gyakoriságára nézve az ált. elv hagyományosan az volt, hogy ~hoz a hívő gyakran, akár naponta, de napjában csak egyszer járuljon. Kivételt képezett az az eset, amikor valaki - bár aznap már áldozott - halálveszélyben a →szent útravalót vette magához. Ilyenkor a 2. áldozásra szentmisén kívül is sor kerülhetett. A II. Vat. Zsin. utáni új kódex úgy rendelkezik, hogy aki egyszer már áldozott, „ugyanazon a napon ismét (iterum) megáldozhat, de csak olyan euharisztikus ünneplés keretében, melyen az illető részt vesz.” (917.k.) Az iterum, 'ismét' szót többen úgy értelmezték, hogy teljes miséken részt véve napjában akárhányszor lehet áldozni. Ezt a kérdést a Szentszék hiteles törv-magyarázata döntötte el (AAS 1984:746), mely szerint az „ismét” kifejezés csak kétszeri, nem pedig tetszőleges számú áldozást enged meg. - Nagyon ajánlatos, hogy a hívő sztmise keretében áldozzék. Ám ha megfelelő okból máskor kéri az Eucharisztiát, misén kívül is ki kell neki szolgáltatni, a megfelelő lit. előírások szerint (918.k.). - A nyitrai egyhm. zsin. rendelkezése az ~ról 1494: A papok nagy tisztelettel vegyék magukhoz az Úr szt Testét és Vérét, s hiveiket sajátkezűleg áldoztassák. A betegek számára mindig őrizzék az Eucharisztiát a templomban, zárható, illő helyen. Beteghez késedelem nélkül, karingben, gyertya és csengő kiséretében vigyék, akik találkoznak vele, térden állva köszöntsék az Urat. Akik kísérik, ha tisztaszívűek, 12 napi búcsút nyernek. Figyelmeztessék a híveket, hogy ne áldozzanak halálos bűnnel, s a húsvéti áldozást kiközösítés terhe mellett végezzék el. Aki azonban csak egyszer áldozik, igazában nem törődik a lelkével és csak a kiközösítéstől fél. Az igazi hívő gyakran áldozik. Ha rejtett bűnös akar áldozni, diszkréten figyelmeztesse a pap, hogy gyónnia kell, ha mégsem akar, engedje áldozni. A nyilvános bűnöstől viszont tagadja meg. Ostyát csak tiszta búzalisztből készítsenek, semmit ne keverjenek hozzá. - A nagyszombati tartományi zsin. 1560: Az Oltáriszentség Jézus Krisztus szeretetének legnagyobb ajándéka, megőriz a lelki életben, és új erőt ad a harchoz; magát a kegyelem forrását és adóját adja nekünk, elválasztva testét és vérét, mint a kereszten és Áron áldozatában. De ne gondolja senki eretnek módjára, hogy megrövídítik a laikusokat, ha nekik csak egy szín alatt nyújtják a szentséget: a Szentírás is egyszer a kenyérről és a kehelyről, majd csak a kenyérről beszél; Krisztus szavai is ilyenek, és az emmauszi tanítványokat is kenyértörésssel áldoztatja, majd eltűnik. Az Apostolok cselekedeteiben is ez történik: egyek a kenyértörésben. A pap tisztességes öltözetben, böjtjét megtartva, alkalmas és megfelelő időben veheti magához és szolgáltathatja ki. Kulccsal elzárhatóan, hűséges őrizettel, tisztán és tiszteletteljesen őrízze a szentélyben v. a szentségtartó edényben.  →kézbe áldozás, →két szín alatti áldozás **-E.P.

Péterffy I:275; II:55. - Erdő 1991:361.