🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Ágota
következő 🡲

Ágota, Szt (†Catania, Szicília, 251): szűz, vértanú. - Előkelő családból származott, s Szt Ágneshez hasonlóan egész fiatalon szüzességi fogadalmat tett. A Decius-féle üldözés idején följelentették, s amikor megvallotta hitét, ostorozták, égették, végül megcsúfolásként levágták a keblét és börtönbe zárták. Éjszaka Szt Péter jött hozzá és meggyógyította. Másnap a börtöne padlójára szórt éles cseréptörmeléken és parázson forgatták. ~ nyugodt derűvel szenvedett és halt meg. Kínzása közben földrengés rázta meg a várost. A köv. évben halála napján kitört az Etna. A megrémült nép, hívők és pogányok egyaránt ~ sírjához menekültek, s oltalmul a sírt borító leplet ragadták meg, s azzal vonultak az áradó láva elé. A láva megállt, a tűzhányó elcsendesedett. A legenda szerint angyal véste ~ sírjára e feliratot: MENTEM SANCTAM SPONTANEAM, HONOREM DEO, ET PATRIAE LIBERTATEM (Szent, készséges lelkület, Istennek dicsőség, a hazának szabadság). Catania népe töretlenül őrizte szt leánya emlékezetét és állandóan segítségül hívták, s hívják ma is a tűzhányó veszedelme ellen. Az oltalomkérés később az összes tűzesetekre kiterjedt, és a 12. sz. óta a tűzvészt jelző harangra rávésték sírföliratát. - Tiszt. röviddel halála után átkerült Rómába is. Neve szerepel a róm. kánonban, s a 4. sz-tól a RM-ban és RK-ban. - Ikgr. Első ábrázolása a 6. sz-ból a parenzói dóm (Itália) mozaikján. A kv-fest-ben Bizáncban a 10., Ny-on a 12. sz-tól fordulnak elő képsorai. A 16-17. sz. itáliai fest-ben kedvelt volt félalakos ábrázolása. - Attr-ai: harapófogó, írótábla, levágott keblek tálon, fáklya v. gyertya, kenyér, égő ház, egyszarvú. - A pásztorok, takácsok védősztje. Mellbetegségekkor kérik segítségét. Ü.: febr. 5. - Hazánkban a kk. óta virágzott tiszt-e, tűzvész ellen hívták segítségül: kis papírlapra felírták a sírföliratát, ezt ~ napján megsztelték a tp-ban, majd a házak kapujára szögezték. Jób érs. az esztergomi baz. porta speciosájára is fölvésette. Nyoma van annak is, hogy ~ ünnepén az orsz-ban több helyen kenyeret szteltek (Nagykörü, Privigye), de ennek egyelőre nincs magyarázata. A barokk korban ~ tiszt. lassan átadta helyét Szt Flóriánénak. - Kk. patrociniuma emlékezetét őrzi Szentágota (Nagy-Küküllő, Hajdú vm.), Sárszentágota (Fejér m.), Szentaga (Baranya vm.) és vsz. Kunágota helynevünk is. Belényes titulusa (1413) elenyészett, a váci Bodonyfalué is. Ma védőszentje Magyarcsernye (Csanád vm., 1844), Perenye (Vas vm.) és Sárszentágota (Fejér vm., 1754) tp-ának. - Az almakeréki ev. tp. 1450 k. Mária tiszt. sztelt szárnyas oltárán, az 1440 k. festett zólyomszászfalui Zsófia-oltár egyik tábláján vtsága látható. ~-oltára volt 1418: a székesfehérvári baz-nak. Barokk szobra látható Jobaháza tp-ában (1750). ~ karját őrizte kéz alakú ezüsttartóban a váradi szegyh. (amely az aradi kápt-é volt). A soproni Szt Ágota kútja (1403) vizének különös fontosságot tulajdonítottak. Hercegkút fogadott ünn-e ~ napja. Jászladányban hagyomány, hogy gonoszűző célzattal, a tűzvésztől megóvandó, körülsöprik a házat és az ólakat. - Vértanúsága m-ul: ÓÍ VII:133. (ford. Orosz László)  88

LThK I:183. - BS I:320. - Bálint I:208. - Sachs 1980:22. - SzÉ 1984:84.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.