Ádám és Éva: az emberiség ősszülei. 1. →Ádám, →Éva, →ember. - 2. Ikgr. A korai kk-ig csak ritkán, a 13. sz. óta gyakrabban ábrázolják Krisztus ősei között ~t, elsősorban a tp-kapukon (bambergi dóm Ádám-kapuja, 1230 k.; würzburgi Mária-kpna, 1491.). Ált. ruhátlanok, testüket csak egy fügefalevél födi. ~ attrib-a: néha egy gabonakéve és egy bárány, mezei munkájuk és áldozatuk jelképei. - A Van Eyck testvérek genti oltára (Szt Bavo-tp., 1426-32) után gyakori ~ különálló ábrázolása, többnyire a tudás fája mellett (→bűnbeesés). E motívum lehetőséget nyújtott arra, hogy hagyományos ker. témán belül akt figurát ábrázoljanak. A. Dürer ~ alakján végezte aránytanulmányait. A reneszánsz és a manierizmus művészei is éltek a lehetőséggel, hogy bemutassák anatómiai ismereteiket. Az újkorig szívesen ábrázolták alakjukat a ffi és a nő mintaképeként. ~ önálló ábrázolása a köv. összefüggésekben fordul elő: a régi és az új Ádám szembeállítása (valamint a föltételezés, hogy Krisztus keresztjét Ádám sírja fölött állították föl) alapján a 10-13. sz: megjelent a föltámadó Ádám a kereszt lábánál (halberstadti dóm feszülete, 1220 k.); néha Ádám (az Egyh-hoz hasonlóan) egy kehelyben fogja föl a Krisztus oldalából kifolyó vért (wechselburgi ktortp. feszülete, 1225.). A 13 sz. közepétől a 19. sz-ig a bizánci műv. mintájára Ádám koponyáját következetesen elhelyezték a kereszt alatt (néha más csontokkal együtt), hogy hangsúlyozzák Ádám testének elporladását Krisztus testének romolhatatlanságával szemben. Krisztus vére a koponyára hull hogy jelezze a megváltást. A kk. tipológiában az erények fáját Krisztus, a →víciumok fáját Ádám koronázza meg. Hasonlóképpen szembeállítják Évát és Máriát mint a régi és új Évát. →Krisztus pokolraszállásának ábrázolásánál ~ az elsők, akik a →limbusból kiszabadulnak. - Jelenetszerű ábrázolásaik már az óker. korban előfordulnak. Már az első bibliaillusztrációk, szarkofág-domborművek és elefántcsont plasztikák bemutatják Ádám agyagból való megformálását és lélekkel való megelevenítését, valamint Éva teremtését az alvó Ádám bordájából. Ez utóbbi a kk-ban önállóan is gyakori, mint Krisztus megnyitott oldalának és a belőle születő Egyh-nak előképe (főként a →Biblia pauperumokban). A 2 jelenet tagja a teremtéstört. kk. ábrázolásainak, de látható a firenzei baptisztérium Paradicsom-kapuján (L. Ghiberti, 1425-51) és Michelangelo freskóin a Sixtusi kpnában is. ~t fiatalon, ruhátlanul, a bűnbeesés után, fügefalevéllel ábrázolják. Ádám néha szakállas. A hosszabb teremtéstört-sorozatokban előfordul még: Ádám bevezetése a Paradicsomba (mozaik a monrealei dómban, 1180.); Ádám Éden kertjében gyümölcsöt szed az élet és a tudás fája között (chartres-i katedrális É-i kapuja és üvegablaka, 12. sz.); Ádám hallgatja Isten parancsát (strasbourgi Frauenhaus, szobor, 1300 k.); Ádám nevet ad az állatoknak (Alcuin-biblia, Bamberg, Áll. Kvtár., 9. sz.); ~ házasságkötése (Cotto-biblia, London, British Museum, 5-6. sz.); ~ hallgatják Isten parancsát a tudás fája előtt (id. L. Cranach: Paradicsom, Bécs, KhMus., 1530.). A ker. műv. legkorábbi motívumai közé tartozik a →bűnbeesés (nápolyi Szt Januárius-kpna, 2. sz.; dura-europoszi ker. kpna, 3. sz.). A kk. és a reneszánsz kedvelt motívuma: miután ettek a tudás fájáról, észreveszik mezítelenségüket és levélből kötényt készítenek maguknak; gyászolják az elveszített Paradicsomot v. elrejtőznek Isten elől; Isten felelősségre vonja és felöltözteti őket, Ádámnak ásót, Évának orsót ad a kezébe (a thanni Münster kapuja, 14. sz.). A 13. sz-tól széles körben elterjedt a Paradicsomból való kiűzetés ábrázolása, melyen ~ mellett egy angyal (kerub v. Mihály főangyal) látható lángkarddal. Az óker. szarkofág-plasztikában Isten kévét és bárányt nyújt ~nak. Az óker. kortól ábrázolják ~t munka közben: Ádám gyümölcsöt szed v. megmunkálja a földet, Éva fon v. szoptatja elsőszülött fiát, Kaint (hildesheimi dóm bronzkapuja, 1008-15), Kainnal és Ábellal foglalkozik, v. gyászolja Ábelt. - 4. Néprajz. ~ alakja és a bűnbeesés tört-e megjelent a népkölt-ben és a népszokásban is (→legendaballada, →paradicsomjáték). A népművészeti ábrázolás Mo-on ritka. Előfordul ref. tp-mennyezeteken ( 1676: Tancs, 1728: Mezőkeresztes) és 18. sz-i bíróbotokon. 1488: a prágai fazakas céh jelvényén; mo-i fazekas céhpecséteken a 17. sz-tól. Gyakori a mézeskalács ütőfák ~ motívuma. →figurális sütemény. V.J.

Sachs 1980:18. - MNL I:30.