Magyar Katolikus Lexikon > A > állampolgári jogok


állampolgári jogok: az alkotmányoknak és alkotmányos szabályoknak az →emberi jogokkal foglalkozó részében foglalt jogok. - Az elnevezés a 19. sz. 2. felében vált uralkodóvá, amikor a polg. államelméletben fordulat következett be az emberi jogokról alkotott fölfogásban: az egyének által élvezett jogosítványokat egyre inkább úgy értelmezték, mint az áll. által biztosított jogokat, s ettől fogva a vita arról folyt, mit és milyen terjedelemben köteles az áll. biztosítani a polg-nak. - Az áll. életében való részvételt biztosítják a →politikai jogok (választás és választhatóság, így a közvetett és közvetlen részvétel az önkormányzati és a parlamenti döntéshozatalban), a közéletben való akadálytalan megjelenést biztosító szabadságjogok (egyesülési, gyülekezési, szólás- és sajtószabadság), melyek kiegészülnek a személyes biztonságot szavatoló jogokkal (személyi sérthetetlenség, a levéltitok és a lakás sérthetetlensége). - A szabadságjogokat szavatolják az egyenlőséget biztosító jogok (nemek, nemz-ek, nemzetiségek és egyh-ak, felekezetek egyenjogúsága, az utóbbihoz tartozik a lelkiismereti és vallásszabadság). - A gazd., szociális és művelődési jogok - napjainkra a polg. alkotmányosság keretében is elfogadottá vált jogok - szociális jellegű biztonságot garantálnak. Ilyen a tulajdonhoz való jog, az emberhez méltó megélhetéshez való jog, a szilárd gazd-hoz, a munkához (munkanélküli segélyhez) való jog stb. A gazd-szociális és művelődési jogok kinyilvánítása a szovjet típusú alkotmányok hangsúlyos részét képezte (a munkához, a munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazásához; társad-biztosításhoz, egészségvédelemhez, művelődéshez; anyaság-, család-, ifjúságvédelemhez; tanulmányok és művészetek áll. támogatásáshoz és szabadságához való jog). - A gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy e jogok biztosítása nem alkotmányos deklaráció, hanem sokkal inkább gazd-pol. föltételek függvénye. M.B.

Schmidt 1976.